Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
F. ROMHÁNYI BEATRIX 1. ábra A fizetett pápai tized (éves átlag, kerekítve, garasban számítva)36 36 A tizedjegyzék adatai alapján a fizetett tized átlagosan, országosan 11,2 - a zágrábi egyházmegyével együtt 10,4 - garas volt, a falusi plébánosok által fizetett tized átlaga pedig 9 garas (a zágrábi egyházmegyével együtt 8,7 garas); a médián 6,3 (Zágrábbal 6) garas. A tizedjegyzékben mintegy 4% azon plébániák aránya, ahol az összeget nem jegyezték fel. Fél garasnál kevesebbet fizetett 1%, évi átlagban legfeljebb 2 garast fizetett 8%. A többség (65%), 3-12 garas közötti összeggel adózott (ezek fele 4-7 garast fizetett), a plébániák 87%-a legfeljebb 20 garast fizetett évente. A zágrábi egyházmegye azon 12 főesperessége, amelynek egyben fizetett tizedét ismerjük, hasonló képet mutat, bár az általuk fizetett tized átlaga alatta marad az ország többi részén ismert átlagnak. Azok a plébániák, amelyeknek 20 garas fölött volt az adója, vagy a teljes quartával rendelkező kiváltságos intézmények voltak (például az erdélyi szász plébániák jelentős része), vagy a mezővárossá válás küszöbén álló településen működtek (például az egri egyházmegyében Makiár vagy Nagytálya, a pécsi egyházmegyében Eszék). Összehasonlításul, a városi adóösszegek átlaga csaknem 80 garas. Az egyházmegyék közül a pécsi (7,3) átlaga kevéssel a médián felett van, a Csanádi (6,1 ) megegyezik vele, a zágrábi (4,2) pedig valamivel alatta marad. A többi egyházmegyéé mind lényegesen magasabb, többnyire az átlag körül mozog. A magyar területen mindössze hat plébániával rendelkező boszniai püspökséget nem számítva a legmagasabb átlag az esztergomi (15,6), a kalocsai (15,3) és a váci (19,3) püspökségben jön ki, utóbbit azonban a pesti plébánia erősen felfelé húzza: a nélküle számított átlag 11,04 garas, ami illeszkedik az országos átlaghoz. Fontos hangsúlyozni, hogy 1332 és 1337 között nem a teljes papi jövedelmet adóztatták meg, hanem annak csak az egyházi tizedekből származó részét, így az alacsonyabb összegekkel adózók esetében nem feltétlenül kell minden esetben szegényebb plébániákra gondolni, bár nyilván bőven voltak ilyenek is köztük. Az óvatosság különösen a nagyállattartó területeken indokolt, ahol a hívek tized helyett talán már ebben az időben is a 15. századi kereszténypénzhez hasonlóan fizettek az egyháznak. Különbséget kell tenni a statisztikai átlag és a médián között, utóbbi még a falusi plébániák esetében is csaknem 3 garassal alacsonyabb összeget jelent. Mindemellett az átlag és a médián is eltakarhat olyan regionális különbségeket, amelyek csak e területek alaposabb mikrovizsgálatával válhatnak láthatóvá. E különbségek - az átlag mögötti szórás - feltárása fontos adatokkal szolgálhat a helyi termelési viszonyokról és jövedelmezőségről, illetve szerencsés esetben a hozzávetőleges teleknagyságokról is. A statisztikai átlag és a lokális adatok együttes elemzése hasznos tanulságokkal szolgál továbbá a hosszabb távú folyamatok vizsgálatakor is. fizetett tized (garas) 923
