Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
F. ROMHÁNYI BEATRIX A telkek számára vonatkozó állításnak további következményei vannak. Egyrészt a teleknek adóegységként a 13. század végén már országosan jelen kellett lennie, különben nem jöhetett volna létre az 1330-as évekre a pápai tizedszedők által regisztrált plébániahálózat. Másrészt a telkek száma a késő középkorban gyakorlatilag nem változott. Ez nem azt jelenti, hogy ne alakítottak volna ki egyes területeken új telkeket, ezeket azonban ellensúlyozta más területeken a telkek számának csökkenése, az egyensúly tehát dinamikus volt. Ezzel összefüggésben azt is fontos hangsúlyozni, hogy a települések számának és ez által az egy plébániára jutó falvak számának emelkedése - többek között a késő középkorban megfigyelhető telekaprózódás, illetve a korábbi települések gyakori megkettőződése miatt — nem mond ellent annak, hogy az adóporták száma öszszességében nem változott. Harmadrészt, a telkek számának változatlansága azt is jelenti, hogy az eltartott, az élelmiszer-termeléssel közvetlenül nem foglalkozó népesség aránya jelentősen nőtt, ami mindenképpen feltételezi a mezőgazdaság termelékenységének számottevő növekedését. A megtermelt gabona mennyiségének jelentős növekedését támasztja alá a késő középkortól adatolható gabonaexport megléte is. A fent leírtakkal kapcsolatban joggal merülhet fel a kétely, hogy a 13—14. században vajon ilyen alapon, ennyire végiggondolva, végigszámolva határozták-e meg a falusi plébánosok jövedelmét. Bármilyen egyszerűnek tűnik is a végeredmény, egészen biztosan nem egy lépésben, rövid idő alatt alakult ki. Mielőtt ugyanis a késő középkorban is meglévő plébániahálózat nagyjából a 13. század második felére, végére kialakult, volt Európában egy nagyjából 80-100 éves „kísérleti fázis”. Angliában valóban maradtak fenn adatok 100-200 lelkes plébániákról a 13. század elején, amelyek - mivel fenntarthatatlannak bizonyultak - hamar meg is szűntek.33 Vannak arra utaló jelek, hogy ez a fázis Magyarországon is létezett, de itt a tatárjárás is erősen hozzájárult e korai templomok elenyészéséhez.34 Ebben a mintegy évszázadnyi időszakban az egyházi és világi elit tapasztalatot szerezhetett arról, hogy egy plébánia fenntartásához mennyi jövedelemre van valójában szükség. Mennyi a túl kevés, túl sokat pedig nyilvánvalóan szintén nem akartak adni. Ebben a rendszerben tulajdonképpen csupa egyszerű szám van: néggyel, öttel, tízzel, esetleg hattal kell osztani. A tized és a kilenced számítása világos, a plébános - általában - a tized negyedének negyedét kapta. A jobbágynak sem kellett feltétlenül hattal osztania, ha a vetőmagot az után tette félre, miután lerótta az adóját, tehát a megmaradt 80% ötödét tette el 33 Beat A. Kümin: The English Parish. In: The Communal Age in Western Europe c. 1100—1800: Towns, Villages and Parishes in Pre-Modern Society. Basingstoke 2013. 40-42. 34 E Romhány i Beatrix — Laszlovszky József: A tatárjárás pusztítása és a magyarországi templomhálózat. Századok 155. (2021) 601-630. 921
