Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
PLÉBÁNIÁK ÉS ADÓPORTÁK - A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÁLTOZÁSAI A 13-14. SZÁZAD FORDULÓJÁN számban lehettek a rendszerben, mivel éppen ezeket pótolták a fentebb említett társaskáptalanok és szerzetesi prépostságok. Az egyes főesperességekben fizetett pápai tized átlagai alapján ilyen plébániákkal leginkább az erdélyi egyházmegye ózdi és telegdi, az egri egyházmegye borsovai, valamint a zágrábi egyházmegye gorai, zagorjei, goricai és dubicai főesperességeiben számolhatunk. Részben a nyugat-európai párhuzamok, részben a későbbi magyarországi adatok, valamint a pápai tizedjegyzékben a városi plébánosok által fizetett tizedösszegek arra utalnak, hogy a városi plébániákhoz átlagosan jóval több, akár két-háromszor annyi háztartás tartozott, mint a falusi plébániákhoz. Ennek forrásokkal történő alátámasztására nem sok lehetőségünk van, de két erdélyi adat fennmaradt, ráadásul éppen az 1330-as évekből, amelyekből az egy plébániára jutó háztartások száma kiszámítható. A szászvárosi dékánság kilenc plébániájának területén 1334-ben összesen 1426 füstöt, vagyis háztartást írtak össze. Ez plébániánként 158,4 füstöt jelent, a három városi kiváltsággal rendelkező település, Szászváros, Igen és Krakkó nélkül azonban az átlag 96 füst/plébánia.30 A másik példa a sebesi dékánság papjainak 1330. évi egyezsége az erdélyi káptalannal. Eszerint a dékánság a korábbi 1 márka/60 telek cenzus helyett egységesen 52 márkát tartozott fizetni a káptalan részére, amiből arra következtethetünk, hogy abban az időben 52x60=3120 füsttel számolhattak. Ez 27 vagy 28 plébániára elosztva 111-115 füstöt jelent plébániánként.31 egyháznak. Az újkorban kereszténypénznek vagy sarlópénznek nevezték a földesúrnak hasonló okból fizetett adót is. 30 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen 1. Hrsg. Franz Zimmermann — Carl Werner. E Michaelis. Hermannstadt 1892. (a továbbiakban: UGDS 1.) 464-465. Visszaszá molva egyébként a városias településekre átlagosan 283,3 füst jut, ami éppen háromszorosa a falusi átlagnak. Köszönöm Hegyi Gézának, hogy erre és a következő adatra felhívta a figyelmemet, valamint a még publikálatlan kutatási eredményeit megosztotta velem. 31 UGDS 1. 433-435. A sebesi dékánság területén városias település volt Szászsebes, Alvinc és Szerdahely. A közeli szászvárosi analógia alapján hármukra 850 telket számolva, a falusi plébániák átlagos füstszáma 91-95 volt. 32 Kubinyi András: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. Történelmi Szemle 38. (1996) 146-147. A kérdésről az egytelkes nemesek kapcsán újabban lásd Neumann Tibor: „Egytelkes nemes”. Egy középkori fogalom magyarázatához. Történelmi Szemle 54. (2012) 337-345. Kubinyi a nemesek arányát 4,4%-nak vette. Ebből a modellből viszont nem következtethetünk a nemesi telkek arányára, amelyek az egyházi tizedet a 14. század elején még a jobbágyportákkal azonos módon fizették, egyéb adókötelezettségeik azonban nem voltak. Az biztos, hogy ezeknek az aránya alatta volt a késő középkori, kora újkori szintnek, amikor arányuk a szakirodalom szerint 4-5%-ra tehető,32 de hogy mennyivel, arra vonatkozóan nincs megfelelő forrásunk. Az összképet azonban ezek a telkek alig befolyásolják. 920
