Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
F. ROMHÁNYI BEATRIX maradt ránk.5 A plébániák teljes számának ezek a kimaradó egységek - a 4,3%-ot kitevő győri püspökséget nem számítva — mintegy 1,7%-át adják. A harmadik csoportba kerültek azok az elszórtan felbukkanó plébániák, amelyeknek a léte a 14. század első harmadában igazolható, és kimaradásuk okát nem tudjuk egyértelműen azonosítani. Ide soroltam a tizedjegyzékben nem szereplő, de a korszakban működő vidéki társaskáptalanokat és szerzetesi prépostságokat is (összesen 18).6 Ezek az adatok a teljes adatmennyiség nagyjából 3,1%-át teszi ki. Végül a negyedik, „fantom” csoportban van néhány olyan hely, amelynek plébániájáról sem a tizedjegyzékből, sem más korabeli forrásból nem értesülünk, hiányuk azonban különféle megfontolások miatt megmagyarázhatatlan. Ebbe a körbe rendkívül kevés település tartozik (összesen kilenc: Ellés, Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Nagykőrös a váci, Kiskunhalas és Szabadka a kalocsai, Keve a Csanádi, Mezőtúr a váradi egyházmegyében, valamint Szomolnok a Szepességben). Szomolnok kivételével7 mindegyikük az Alföldön található, és közülük csak Kecskeméten és Ellésen tudunk kétségkívül 13. századi eredetű, a 14. század első felében is biztosan fennálló templomról. Néhány évtizeddel a tizedjegyzék elkészülte után azonban a többiek is mezővárosként tűnnek fel a forrásokban, sőt Kévén az 1360-as 5 Rationes collectorum pontificorum in Hungária. Pápai tizedszedők számadásai. 1281-1375. Kiad. Fejérpataky László. (Monumenta Vaticana Hungarica 1/1.) Bp. 1887. 162-172. A tizedszedők összesen tíz nagyobb jövedelmű, zágrábi egyházmegyei plébániát név szerint is összeírtak, amelyek közül csupán egy, Ugra (Vgrovec Donji) hiányzik az 1334-es plébániajegyzékből. (A plébániát, amely a zágrábi püspök birtokán volt, 1343-ban is említik: Josip Buturac: Popis zupa zagrebacke biskupie 1334. i 1501. godine. Starine 59. [1984] 69.) Nem könyvelték el külön a vrboveci főesperesség 3 plébánosának befizetését. Ezeket talán összevonták a szomszédos zagorjei főesperességgel, amely a befizetéseknél maga is a goraival egy soron szerepel. Nem kizárt, hogy a 14. században hasonlóan járt el a győri püspökség is, amelynek egy összegben fizetett tizedét szintén elkönyvelték, az ő plébániajegyzékük azonban nem maradt ránk. 6 A szerzetesi - premontrei és Agoston-rendi - prépostságok eleve lelkipásztori feladatok ellátására létesültek. Többségük meg is jelenik valamilyen formában a pápai tizedjegyzékben, így indokoltnak látszott a lista kiegészítése. A társaskáptalanok esetében a helyzet összetettebb. Ezeknek az intézményeknek többféle funkciója is lehetett. Egy részük a királyi kápolnához kötődött, mint például a fehérvári prépostság vagy az esztergomi, Becket Szent Tamásról nevezett káptalan. Más részük a székeskáptalanok mellett szervezett kisebb káptalan volt, például az esztergomi várban működő Szent István-káptalan, amelyeknek javadalmai a püspöki központban működő, nagyobb létszámú papság megélhetését biztosították. A társaskáptalanok harmadik típusa olyan területeken tűnik fel, ahol valamilyen ok miatt hagyományos alsó egyházi szervezet még nem volt jelen, vagy a terület adottságai miatt nem is volt megszervezhető. Ilyen területek lehettek a frissen betelepített régiók vagy az Alföld bizonyos vidékei, példaként a szebeni, a vasvári, a mislyei, a tenyői vagy a háj szentlőrinci prépostságot említhetjük. Végül, néhány társaskáptalan kifejezetten sűrűn lakott területeken tűnik fel (például Felsőörs), ahol a nagyobb lélekszám megfelelő lelkipásztori gondozása nagyobb létszámú papságot igényelt. Ez utóbbiak helyett a 13. század második felétől már inkább koldulórendi kolostorokat alapítottak. 7 Szomolnok fennmaradt középkori irataiban a plébániáról alig esik szó. 1397-ben és 1516-ban a plébánia exempt voltát, 1468-ban pedig a plébánost említik. Ugyanakkor a város I. Károly királytól kapott privilégiuma alapján a plébánia léte a 14. század elején feltételezhető. Vö. Daniela Dvoráková — Martin Stefánik: Smolník. In: Lexikon stredovekych miest na Slovensku. Bratislava 2010. 437. és 442. 911
