Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
PLÉBÁNIÁK ÉS ADÓPORTÁK - A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÁLTOZÁSAI A 13-14. SZÁZAD FORDULÓJÁN adott plébániaszám mellett hány telekkel (adóportával) és milyen háztartáslétszámmal számolhatunk a 14. század elején, és mindez a 15. századi, más alapon számított adatokkal összevetve milyen demográfiai, illetve ezzel összefüggésben milyen gazdasági folyamatokat jelez. Végül, de nem utolsó sorban mindezen adatokból a tájhasználatra, a legeltető állattartáshoz rendelkezésre álló területek arányára és elhelyezkedésére is levonhatunk óvatos következtetéseket. Az adatbázis Mindent egybevetve, az adatok négy kategóriába sorolhatók. (1. táblázat) A legnagyobb csoportot természetesen a pápai tizedszedők jegyzéke és a vele egykorú, 1334-es zágrábi jegyzék, valamint a tarcafői főesperesség és a medgyesi dékánság plébániáinak jegyzéke teszi ki. Ebbe a körbe tartozik összesen 4025 plébánia, amiből 450 esik a zágrábi püspökség (ezek közül tíz a pápai tizedjegyzékben is szerepel), 15 a medgyesi dékánság, 30 pedig az egri egyházmegye említett főesperessége területére. A második csoportba tartoznak azok az adatok, amelyek egyegy összefüggő terület plébániáira vonatkoznak, de jegyzék nem maradt fent róluk, viszont okleveles adatok alapján rekonstruálható a plébániahálózatuk. Ezek közül a legfontosabb a nagy összeírásból hiányzó győri püspökség plébániahálózatának rekonstrukciója (189 plébánia). Emellett jelentősebb számot képviseltek a szepesi városok és a pozsonyi káptalan falvainak plébániái (24+24), valamint a milkói püspökség (utóbb brassói dékánság) 14 barcasági plébániája. Egykorú okleveles adatok alapján ehhez hozzáadható még a kalocsai egyházmegye székesegyházi és bodrogi főesperességének 15 plébániája is. A győri egyházmegyéé nem tudni, miért maradt ki (vagy veszett el), a többit azonban valószínűleg azért nem találjuk a jegyzékben, mert az egyházi feletteseik egyben fizették meg értük a tizedet.4 Voltaképpen ez volt a helyzet a zágrábi püspökségben is, hiszen a pápai tizedjegyzék tartalmazza az egyházmegye legtöbb főesperességének befizetéseit, de nem plébániánként, hanem csoportosan — miközben egyébként elkészült a plébániák jegyzéke is, amely azonban nem a Kúria, hanem a püspökség levéltárában 4 Sajátos példáját képviseli ennek a helyzetnek a Bács vármegyei Geréc plébániája, amely 1333-ban még szerepel a pápai tizedszedők jegyzékében, később azonban már nem. A faluról történetesen tudjuk, hogy 1334-ben a kalocsai érsek birtoka lett, így a későbbiekben nyilván az érsek rótta le az adót. Vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV. (a továbbiakban: ÁMTF) Bp. 1967-1998. I. 221. Györfíy egyébként a pápai tizedjegyzéket már megpróbálta demográfiai forrásként használni: Györffy György: A pápai tizedlajstromok demográfiai értékelésének kérdéséhez. In: Mályusz Elemér emlékkönyv. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. H. Balázs Éva - Fügedi Erik - Maksay Ferenc. Bp. 1984. 141-157. 910
