Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
MOLNÁR et al. konkrét rablást nem. A disznók a beteg vagy sérült gímszarvast és őzet, illetve minden emlősdögöt felfalnak, de a rókáét és a sakálét nem. Mi sem láttunk ilyet, de találtunk érintetlen elpusztult rókát és sakált a szálláshelyek közelében. Összegzés és kitekintés Kutatásaink legfontosabb eredményei a következők: — A svinjarok elmondásai és a saját megfigyeléseink alapján is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az erdei sertéslegeltetés korántsem egyenlő a makkoltatással. Egyrészt makkolás közben giliszták után is túr és legel is a disznó, mivel az egyes tápláléktípusok egymást kiegészítik (például szénhidrát, fehérje és rost). A makk fogyasztása közben az abban található kártevő rovarok lárváit is elfogyasztja, ezáltal az erdőnek egyféle szolgálatot is tesz. Másrészt nem makkos évben, illetve nem makkos évszakokban is tartható disznó az erdőkben, különösen, ha mocsarak is vannak elérhető távolságban, illetve, ha a nyári aszályos és a hideg, havas téli időszakokban a túlélést gyeplegelők, tarlók és kiegészítő takarmányok segítik. — A dokumentált tudás gazdagsága alapján feltételezzük, hogy az európai középkori és újkori disznótartáshoz kapcsolódó hagyományos ökológiai tudásnak egy jelentős része még fellelhető a Boszut és Száva folyók árterén. Cikkünkben ennek csupán egy kis részét tudtuk bemutatni. — A svinjarok 166 növényfajt (taxont) ismernek, 98-ról tudják, hogy azokat eszi a sertés, 56-ról, hogy elkerüli, továbbá 42 állattaxont fogyasztanak, 17-et pedig elkerülnek. A megfigyeléses vizsgálataink általában kevesebb információt tartalmaznak, mint a svinjarok tudása, de több faj (csoport) esetében is kiegészítettük a svinjarok megfigyeléseit (például apró termetű lágyszárú fajok vagy a giliszta fogyasztási módjai kapcsán). — Mind a svinjarok szerint, mind megfigyeléseink alapján a disznó egyfelől mindenevő (szinte mindent megeszik, ami eléje kerül), másfelől kimondottan ínyenc, azaz nagyon megválogatja, hogy melyik évszakban, illetve napszakban mit és abból mennyit eszik. Emiatt tájról tájra és időszakról időszakra lényegesen eltérő lehet az elfogyasztott táplálékok spektruma.- Eredményeink segíthetik az erdei és mocsári sertéstartással kapcsolatos szórványos, de korabeliségük miatt kulcsfontosságú történeti források mélyebb ökológiai értelmezését, amihez azonban először össze kell gyűjteni ezeket Európa országaiból, ami tudomásunk szerint még nem történt meg. 907
