Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
ERDEI ÉS MOCSÁRI SERTÉSTARTÁS A SZERÉMSÉGBEN akkor nem. A gyümölcsök lehullása után 2-3 napot várnak, egyes fák alól csak még később esznek. A körte levelét is megeszik (a kanok). A vadalmát is eszik, de kevesebbet, és fogyasztását később kezdik, mint a vadkörtéét. Több almát esznek, amíg a makk nem hullik, vagy ha nincs makk. A leveleket is megrágcsálják. Nekünk nincs gyümölcsfogyasztásra vonatkozó megfigyelésünk, viszont láttuk, ahogy a vadalma leveleit ették. A súlyom zöld és érett termését egyaránt előszeretettel fogyasztják, akár úsznak is érte. Még a tavalyi terméseket is megeszik, a kiszáradt fekete termést azonban nem. A növény gyökerét is megeszik, a levelét kevésbé. Mi nem láttuk e fajt a területen. A sertések a svinjarok szerint sokféle lágyszárú növényfajt lelegelnek. A „fű” (beleértve a fűféléket és a kétszikűeket is) május végére megöregszik, ha nincs eső, de a nyári esők után újra kinőhet. A fű a vizes helyeken később szárad le. A sertések csapadékos években több füvet legelnek, a víz alól is eszik azt. A fű legelésével „vitaminokhoz” jutnak. A legfontosabb fű a fehér tippan. A sertések a napos helyen növő, úgynevezett „pitomina”-t (szelíd lágyszárú fajokat) jobban kedvelik. Az árnyékban növő fű „vad”. Mi 39 lágyszárú növényfaj fogyasztását figyeltük meg. A disznók türelmesen megrágták a több harapással lelegelt füvet. Kevésbé rágták, ha a fű rövid és friss volt. 1-20 percig legeltek, általában folyamatosan előrefelé lépdelve. A száraz füvet kerülték. Télen a száraz fűlevelek közül a zöld leveleket ették ki. Az állatok szívesen járnak a mocsarakba. Mocsarak nélkül nehéz lenne őket ezekben az erdőkben tartani, hangsúlyozták a svinjarok. Szeretik a mocsári füveket, gyakran és egész évben fogyasztják őket. Például délutánonként „salátaként” vagy „desszertként” legelik őket, miután délelőtt földigilisztával vagy makkal már jóllaktak. Mi is azt tapasztaltuk, hogy a fehér tippant és a harmatkásafajokat gyakran és türelmesen (5-10 percig) egész éven át fogyasztották. A mocsári füvek nyáron és ősszel alapvető tápláléknak számítottak, de kora tavasszal is fontosak voltak. A békalencsefajokat a víz felszínéről eszik, a disznók úsznak is értük a Boszut folyóban. Mi is láttuk, ahogy nyáron mohón, többször, percekig fogyasztották ezeket a fajokat. A tócsagaz- és süllőhínár faj okát kis mennyiségben vagy ínségben eszik, úsznak értük. Régebben a disznókat a Boszutba hajtották, hogy egyék a hínárt. Mi ezzel a jelenséggel már nem találkoztunk. Az erdei lágyszárúak nem „pitomina”-k, nem szelíd füvek. A legkedveltebb faj a salátaboglárka, amit kora tavasszal esznek, „amint nagyobb, mint egy köröm”. Kevésbé eszik a növényt, ha már virágzik, a virágait pedig egyáltalán nem. Megközelítőleg május 10-ig van belőle, utána elszárad. A gumócskáit ősszel fogyasztják, de nem lelkesen. Mi is azt tapasztaltuk, hogy a disznók az erdei lágyszárúakat sokkal kevésbé intenzíven és rövidebb ideig fogyasztják, 902
