Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
MOLNÁR et al. mint a vizes helyeken élő növényeket, illetve a napsütötte utak menti gyepek fajait. A preferált lágyszárú fajokat a sűrű növényzetből is könnyen (1-2 cm-es pontossággal) kiválogatták. Márciusban és áprilisban türelmesen, 0,5-3 percig fogyasztották a salátaboglárka leveleit, csak azokat válogatva ki a zöld növényzetből. A svinjárok szerint a fásszárú fajok esetében a sertések az ágak helyett a leveleket részesítik előnyben, ellentétben a gímszarvasokkal. A falevelek fogyasztása áprilisban kezdődik, és a levelek kifejlődésével júniusra már megritkul, a kanok viszont még tovább eszik azokat. Aszályos időszakban több falevéllel táplálkoznak, mivel kevesebb földigilisztát esznek. A galagonya a leggyakrabban legelt fásszárú faj. Szeretik a leveleit, addig eszik, míg a tövisei puhák. Jó „saláta” a reggeli kukorica után. A svinjárok szerint a mezei juhar leveleit tavasszal szívesen fogyasztják, kevésbé kedvelik ugyan, mint a galagonyáét, de a gyertyánénál jobban. Nyáron kevésbé, de más fák leveleinél hosszabb ideig fogyasztják. A lehullott leveleket ősszel megeszik. A gyertyán leveleit is szeretik (bár nyáron kevésbé eszik), és legelik a rügyeit és a fiatal gallyait is. A kőrisfa leveleit a disznók nem legelik, a nyáron és ősszel lehullott gallyakat és leveleket viszont megeszik. A svinjarok lombtakarmányt csak régebben készítettek, de akkor is ritkán, és csak apró ágakat gyűjtöttek. Mi is láttuk, ahogy a disznók, főleg tavasszal, a bokrok leveleit vagy a friss leveles gallyakat legelték, leggyakrabban a galagonyáét, bár azt is csak kis mennyiségben. Az erdőbelsőkben több falevelet fogyasztottak és kevesebbet legeltek. Láttuk, ahogy tavasszal és nyáron rendszeresen és türelmesen (1-3 percig) ették a galagonyát - ügyesen lehúzva a leveleket a gallyakról. Megfigyeltük a gyertyánlevelek és a fiatal gallyak kis mennyiségű fogyasztását is, és láttuk, ahogy a mezei juhar leveleket tavasszal, a lehullott sárga leveleket pedig ősszel türelmesen, kis mennyiségben fogyasztották. A kőrisnél is pontosan azt tapasztaltuk, amit a svinjarok elmondtak. A sertések szívesen ették a gyomokat, különösen nyáron a tarlókon. Ez a viselkedés azonban mára eltűnt, alig láttuk e fajok fogyasztását. A svinjarok szerint a fehér libatopot frissen eszik, de az érett magokat is. Régen gyakran gyűjtötték zöldtakarmánynak a házi és az erdei sertések számára, bár hasmenést okozhat náluk. A borsos keserűfüvet akkor eszik, ha nincs jobb, például szárazságban vagy frissen, napos helyeken (ezt mi is láttuk, de inkább kerülték, néha csak szagolták). A madárkeserűfüvet viszont nagyon szeretik, „nem tud magasra nőni”, mindet megeszik, de kevesebbet, ha megöregedett. Mi is ezt tapasztaltuk. A nagy csalán levelét frissen és szárazon is eszik, a háznál tartott disznók szívesebben. Gyökerét télen, ha szükségük van rá. A leforrázott, megpuhított csalánleveleket a kocáknak adták olyan időszakokban, amikor nem volt kukorica. Mi is láttuk a levelek legelését. A bojtorján szerbtövist 2-3-leveles állapotban (az első 10 napban) eszik, 903
