Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
MOLNÁR et al. érett makkot pedig egész nap). Jobban szeretik, ha november-januárig eső vagy hó megáztatja a makkot — azt a hó alól is megszerzik. Március-áprilisra a makk még édesebbé válik (még szárítva is), naponta akár 5 kg-ot is megesznek belőle, amire sok vizet isznak, vagy havat esznek. Szükség esetén a disznók messzire, több kilométerre is elmennek a jó makkért. Tudják, hol van a legédesebb termés (mindig ugyanazokon a fákon terem). Ez az eledel a következő év májusáig, júliusáig kitarthat. A mocsarakba hullott makk friss marad, és a disznók hónapok, sőt 2-3 év elteltével is megeszik. A csírázó, édes makkot kitúrják. A világháború utáni évtizedekben, augusztusban a makkot a disznóknak még rázták a fákról, bár ez akkor már tilos volt. Maguk a disznók mutatták meg, hogy melyik fát szeretik — ezek általában a mocsarak környékén nőttek. A makkot a Száva mentén, a svinjarok lakóhelyén az 1950-es évekig gyűjtötték, otthon gödrökbe halmozták, majd a csírázó makkot decembertől etették az állatokkal (sőt, visszahozták az erdei sertéseknek), fejenként napi 1 kg-ot. Régebben szinte minden évben termett makk, így az előző évi makk gyakran kitartott az új termésig. A svinjarok szerint a disznók általában a kukoricát jobban kedvelik a makknál, de ha eltelnek makkal, a kukoricát figyelmen kívül hagyják. A csermakkot is megeszik, de csak tavasszal, miután már megnedvesedett, megcsípte a dér és megpuhult, és amikor nem juthatnak hozzá a kocsányos tölgy makkjához. Megfigyeléseink szerint a kocsányos tölgy makkját a disznók mindig ették, amikor az rendelkezésre állt (jellemzően október—december). A nap folyamán többször váltottak a makkolás és a gilisztázás között. A makkot ízlelgették és néha kiköpték. A csírázó makkot jobban szerették. 3-15 percet töltöttek egy „édes” fánál, 10-15 makkot ettek percenként. Néhány makk elfogyasztása után megálltak, megroppantották és meghámozták őket. Később egy 20-80 méterre lévő másik fához álltak át. A túrásos makkolás során (5-10 cm mély túrások) a makkot olykor földdel borították be, de később zömmel ezeket is megették. A svinjarok szerint kedvelt termések az erdei gyümölcsök (például vadkörte), valamint a súlyom. A disznók a galagonya lehullott gyümölcseit különösen havas télen fogyasztják. Nyáron és ősszel eszik a faepret, diót, cseresznyét, kökényt, mogyorót és somot. Mi alig láttuk, hogy gyümölcsöt fogyasztottak volna (kivéve a vadszilva magját). A gyertyán száraz magját és csírázó (átnedvesedett) magvait késő ősztől tavaszig napokon át mohón fogyasztják, ha nincs tölgymakk. Egészséges a gyomor- és tüdőproblémákkal küzdő malacok számára. A gyertyánmag ugyan nagy mennyiségben terem, de sovány táplálék, túl kicsi, hogy elegendő legyen a nagyobb sertéseknek. Fogyasztását magunk is láttuk, a rágás hangja nagyon jellegzetes. A félvad körte és alma gyümölcseit augusztus végétől makkhullásig mohón fogyasztják az állatok. Mindet felfalják, ha nincs makk, de ha „nincs rá szükségük”, 901
