Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
MOLNÁR et al. többet pihennek. Manapság már nem mennek tarlóra. A múltban először a falusi gyeplegelőkre, majd az „üres”, azaz táplálékban szegény erdőből a tarlóra mentek („július-augusztusban éhezik az erdő”), felették az aratáskor elszórt búza- és árpaszemeket, és a gyomokat legelték (tarack, apró szulák, madárkeserűfű stb.). Folyamatosan mozogtak a tarló és az erdő között. Az erdőben lévő sertéseknek disznóparéjt, tarackot, csorbókát és (ritkításkor vagy takarmánynak vetett) kukoricahajtást gyűjtöttek. Augusztusban az erdő még mindig „üres”, a mocsarak kiszáradnak, a mocsárfenekek sara megkeményedik (nem túrható). A disznók füvet (fehér tippant) legelnek, és várják az első (még éretlen, kukacos, csípős, kevéssé tápláló) makkot, mert nincs más — „muszáj”, és eszik a lehullott vadszilvát. A lehullott ágakról leeszik a leveleket és vargányát keresnek. Igyekeznek elrejtőzni a böglyök és pőcsikek elől. A korai „őszi” esők (augusztusban!) frissítik a növényzetet. Korábban a disznók az erdő kínálatától függően a tarlókon maradtak. A svinjarok lerázták a még éretlen makkot a rászoruló állatoknak és gyűjtötték nekik az aratáskor elhullott kalászokat. Az állatok kilométerekre eljártak, illetve kondákban hajtották őket, hogy megtalálják a legjobb korai makkokat. Azokat az erdőrészeket azonban, ahol az erdészek makkot terveztek gyűjteni, a disznóknak el kellett hagyniuk. Szeptemberben minden az esőtől és a makktól függ. Először a mocsarakban újul meg a fű a nyári aszályok után. A sertések itt legelnek (fehér tippant), és keresik a gilisztákat (ezek a legfontosabb őszi táplálékaik a makk nélküli években). Először a vadkörte és szilva érik, utána a vadalma, bár a sertések ez utóbbit csak akkor eszik, ha nincs más. A kocsányos tölgy érett makkja általában szeptember 20-a és október 20-a között hullik le. Ezek még csípősek, amíg az eső át nem áztatja őket (a sertések nem mindig eszik, ha túl csípős a makk). A csertölgy makkját ilyenkor (kb. tavaszig, amíg a dér nem csípte meg) még nem fogyasztják. Szeptemberben bőséges vargányatermés lehet, valamint kukoricát kapnak, ha nincs makk. Régen a sertések szeptemberben még a tarlókon voltak, illetve az erdőben keresgéltek. A kukorica betakarítása után bárhová mehettek a szántóföldeken, ahol az elhullott terménymaradványokkal és gyomokkal táplálkoztak, de ha volt makk, akkor inkább az erdőbe mentek. Az október nagyon sikeres hónap lehet, sokat hízhatnak az állatok. „Várják” az esőt, amely megpuhítja és megédesíti a makkot, és gilisztát is keresnek, ha puha a talaj. Ha nincs elég makk, a mocsári nőszirom és a mocsári harmatkása gyökereit keresik, a svinjarok pedig kukoricát adnak nekik. Ha száraz az időjárás, az erdőben és a mocsarakban legelnek. Régebben hínárt is nagyobb mennyiségben ettek, ha nem volt makk. A jó makktermő években nyers vagy főtt takarmánytököt adtak a disznóknak kiegészítésül, hogy enyhítse a gyomorégést, amit a makk csersavja okoz. A svinjarok messzire (akár 5-50 km) is elmentek oda, ahol 899
