Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
ERDEI ÉS MOCSÁRI SERTÉSTARTÁS A SZERÉMSÉGBEN makkokat, a gyertyán és mezei juhar magjait. Ha pedig „szükségben voltak”, akkor a mocsarakban is túrtak gyökerek után. Az áprilisi erdő a sertések paradicsomának nevezhető. Az erdőkben és a mocsarakban legelnek (például fehér tippant, csalánt) és cserjéket - különösen a fiatal egyedeket — „leveleznek” (galagonya, mezei juhar, gyertyán). Az állatok a mocsarakban és a mocsarak környékén gilisztát keresnek (valamivel kevesebbet esznek belőle, mint az előző hónapokban), továbbá a makkot (egy jó makkos év után még ilyenkor is van), valamint megeszik a vadon élő madarak tojásait és fiókáit is. A galagonya virágzásakor megjelennek a szúnyogok, miközben egyes lágyszárú fajok levele öregedni kezd. Ha jó volt az időjárás, a sertéseknek ebben a hónapban korábban is jó életük volt (földigilisztázás és legelés). Májusban gilisztát esznek, fű- és hereféléket, csorbókát, tarackot, madárkeserűfüvet és gyermekláncfüvet legelnek, illetve a bokrok leveleit fogyasztják, bár a cserjék levelei ekkor már lassan elöregszenek. Sokféle növényfaj áll rendelkezésükre. Kellő mennyiségű giliszta is van a vizes helyeken, ha az időjárás nem túl száraz. A bársonylégylárvából is lehet még májusban. Az állatok az utolsó makkokat keresik (ha vannak) és az első vargányákat, valamint madarakat és halat esznek. Régebben májusban az erdőkben és a mocsarakban mindent megtaláltak, amire szükségük volt. A mocsarakban több volt a víz, az árvizek sok halat hoztak, a disznók pedig ezekből és más apró állatokból éltek. A június gyakran nagyon meleg és száraz. A füvek elöregszenek (ha esik az eső, akkor kevésbé), a disznók azokat a növényeket eszik, amelyeket a legjobban szeretnek. A nedves helyeken gilisztáért túrnak, a sekély vízben vagy iszapban békákat, ebihalakat és halakat, a Boszut folyóban és a mocsarakban vízinövényeket (vízitököt, tócsagazt, békalencsét) esznek. Szívesen legelik a vízben álló füveket is. Kínozzák őket a szúnyogok és a böglyök, ezért sokat dagonyáznak. Nyáron több kukoricára lehet szükségük, mivel az erdők talaja és a mocsarak kiszáradnak, így nem jutnak hozzá az egyéb táplálékukhoz. A 70-es évekig is hasonló volt a helyzet júniusban, mint májusban, de az erdő jobban „kiürült”, mivel sok volt benne a jószág (sertés, szarvasmarha, juh). A svinjarok frissen vágott árpát és a vetésekből szedett zöld gyomokat hoztak az állatoknak, de a régi fajták (Sremska lasa) elmentek sásleveleket legelni. Ez időben rendszeresen kihajtották őket a falusi legelőkre réti füveket legelni. A július általában szintén nagyon száraz és meleg. Az erdő talaj és a mocsarak kiszáradnak, a giliszták mélyebbre húzódnak. A disznók ekkor kevésbé válogatósak, azt eszik, amit találnak: lehullott gallyakról a leveleket, vízinövényeket legelnek, valamint gyökereket, rizómákat keresnek a mocsarakban (például a nősziromét), és fiatal, illetve elhullott állatokat is fogyasztanak. A svinjarok annyi kukoricát adnak nekik ekkor, hogy ne fogyjanak. Ilyenkor, a melegben a sertések 898
