Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
MOLNÁR et al. A svinjarok elmondása szerint januárban, ha van, a disznók mindig makkot esznek, ez az elsődleges táplálékuk. Fogyasztanak földigilisztát is, ha nincs nagy fagy, bár 10 cm mélységig a fagyott talajt is képesek feltörni és túrni. Az erdőben legelnek (apró sásokat, borostyánt és szedret, az avar alól is), a száraz mocsarakban legelnek és túrnak (a mocsári nőszirom, szittyó- és sásfajok, valamint a virágkáka gyökerét, telelő csigákat), és mindenfelé keresik a lehullott gyümölcsöket (galagonya, kökény, vadkörte). A disznók a makkot az erdei egerek földalatti, tuskó alatti raktáraiban is megtalálják. Ha tehetik, mindig túrnak, hóban mélyebbre. Ha hó nélküli, száraz tél van, akkor makkot, megpuhult gyertyánmagokat, „gyökereket” (például csillagpázsit- vagy tarackbúzagyöktörzset) esznek, és mindenféle zöld levelet lelegelnek. Mély hóban a svinjarok kukoricát és lucernaszénát adnak nekik. Az állatok a hó alatt is keresgélnek, de nem mennek messzire a szálláshelyüktől (<1 km). A 20. század második felében januárban a sertések a mocsarakba jártak gyökereket enni, és mindent megettek, amit tudtak, nem válogattak. A régi Sremska lasa sertésfajta képes volt túlélni az erdőben a telet is kiegészítő takarmány nélkül. A jó makkhozamú évek természetesen akkoriban is sokkal kedvezőbbek voltak jószágnak és gazdának egyaránt. A február (a január és az augusztus mellett) a legnehezebb hónap az erdőben. (A disznók makkot, gilisztát és gyökereket esznek, illetve legelnek. Ha nincs makk, több vadkörtét és vadalmát fogyasztanak. A hideg önmagában különösebben nem viseli meg őket, a hideg eső viszont igen, illetve sok múlik a hó mennyiségén is. A salátaboglárka és a szártalan kankalin, illetve a fehér tippan február végén már kezd nőni a napos helyeken, ezek az első friss zöldek, így ezeket legelik. Az 1980-as évek előtt több volt a disznó (kb. tízszer ennyi), és kevesebb a télire termesztett takarmány. A telek hidegebbek voltak, sok hóval, így nehéz volt a túlélés, különösen a tél végén. Márciusban makkot esznek és gilisztáért (valamint a bársonylégy lárvájáért) túrnak. A makk márciusra megédesedik, mert kicsírázik. Az állatok főként a növekvő salátaboglárkát legelik, de más tavaszi növényeket is, ahogyan azok a melegtől és az esőtől függően növekednek. Ha megvan a bársonylegyek jelentősebb felszaporodásához szükséges nedvesség, a disznók hóolvadás után keresik és szívesen eszik azok avarban élő lárváit, ebben az időszakban ez különösen fontos táplálékforrásuk. Leginkább az erdei nyiladékok mentén túrnak, főleg földigiliszták után. Aszályos tavaszokon viszont kevesebbet túrnak. Ilyenkor a sertések kevesebb kukoricát kapnak kiegészítőül, egyedenként 1-2 csövet naponta. Amint lehet, elkezdik a békákat és a bokrok leveleit is fogyasztani. A növényzet fejlődésének köszönhetően a múltban is a március mindig sokkal könnyebb volt a svinjároknak és a sertéseknek egyaránt, mint a tél. Az állatok legeltek, és keresték a lehullott gyümölcsöket a galagonya- és kökénybokrok alatt, a megmaradt 897
