Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
MOLNÁR et al. gazdaságosság (olcsóbb), de a hús jó minőségét a svinjarok és a helyiek is nagyra értékelik (a sült malac és a kulen — helyi, színhúsból készült kolbász — ízletesebb, ha erdei sertésből készítik). A hús hasonló minőségű, mint a híres ibériai sonka, de sokkal kevésbé ismert. A svinjarok szerint a kocák egészségesebbek és feltűnően hosszabb ideig termékenyek az erdőben (10-12 év), mint ha otthon tartanák őket (5-6 év), és tovább is élnek. „Az erdő egészségesen tartja és gyógyítja a sertéseket.” Az elmúlt 10-20 évben egyre kevesebb svinjar tart sertéseket az erdőben, így az állatok száma és az általuk használt terület is jelentősen csökkent. A svinjarok 50-150 sertést (ma már sokszor kevesebbet) tartanak egy kb. 30-100 hektáros területen (összesen <2000, sőt az utóbbi években összesen <100 sertést). Amióta az aranysakálok újra benépesítették a területet, a legtöbb svinjar csak <10-30 kocát tart az erdőben, míg a malacokat elválasztás után a faluba viszik. Az 1950-1960-as évekig az erdőben tartott sertések száma sokkal magasabb volt, elérte a 30-50 ezret, nem ritkán a több százat gazdánként. A svinjarok a közeli falvakban élnek, az erdőben saját sertéseiket tartják, általában naponta több órára meglátogatják őket, ellenőrzik az egészségi állapotukat, és szükség szerint (aszályban és hóban) plusz takarmányt, többnyire kukoricát adnak nekik. A kocákat egész évben az erdőben tartják, de az erdőben született malacokat gyakran otthon nevelik félintenzív körülmények között, intenzív takarmányon (részben az aranysakál megjelenése miatt). A sertések állatorvosi ellenőrzés alatt állnak, modern gyógyszerek alkalmazásával. Szándékosan iteratív és rugalmas kutatási módszert alkalmaztunk, amely kombinálta és váltogatta a beltéri és kültéri interjúkat, a részvételi terepmunkát, a tájsétákat és a sertések táplálkozási viselkedésének személyes, vizuális megfigyelését (ez utóbbit 2019-ben 7 hónapban, összesen 21 napon át), hogy a lehető legsokoldalúbban áshassunk e tudás mélyére.8 Hét nagy tudású svinjarral készítettünk interjúsorozatot. Egyrészt képeket mutattunk a helyben előforduló erdei, mocsári és egyéb növény- és állatfajokról, másrészt megkérdeztük őket a disznók táplálékkereső magatartásáról, annak szezonális változásairól (januártól decemberig), továbbá arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan változott a sertéstartás és a sertések táplálékkereső magatartása az interjúalanyok gyermekkora óta, azaz az 1940- 1960-as évektől. A megkérdezett svinjarok mindannyian 60 évesnél idősebbek voltak, és életük java részében sertéstartással foglalkoztak. Az első interjúk előtt minden svinjartól előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezést (FPIC) kértünk, 8 Zsolt Molnár et al.: Preserving for the Future i. m.; Zsolt Molnár — Dániel Babai: Inviting Ecologists to Delve Deeper into Traditional Ecological Knowledge. Trends in Ecology & Evolution 36. (2021) 679-690.; Zsolt Molnár et al: Knowledge Co-production with Traditional Herders on Cattle Grazing Behaviour for Better Management of Species-rich Grasslands. Journal of Applied Ecology 57. (2020) 1677-1687. 895
