Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
ERDEI ÉS MOCSÁRI SERTÉSTARTÁS A SZERÉMSÉGBEN A hagyományos sertéstartás és a kapcsolódó hagyományos ökológiai tudás feltárása nemcsak ökológiai szempontból fontos, hanem tájaink történetének, ezen belül a gazdálkodás, illetve az ember és természet kapcsolata történetének megismeréséhez is alapvető. Habár sok történeti dokumentum szól a makkoltatásról, az extenzív sertéstartásról, ezek ökológiai szempontokat is figyelembe vevő történettudományi értékelése nehéz e gazdálkodási forma mélyebb ökológiai ismeretének hiányában. Kutatásunk fő célja az volt, hogy dokumentáljuk a sertés tartás eltűnőben lévő hagyományos ökológiai tudását és gyakorlatát egy természetközeli területen, a szerbiai Száva és Boszut folyók árterén, zárt, üde erdőkben és sásos, kákás mocsarakban. Ma már legfeljebb száz ember bírja e tudást Közép-Európában, akik szinte kivétel nélkül 60 év felettiek. Tanulmányunkban a vadon élő növény- és állatfajok disznók általi fogyasztása kapcsán meglévő, illetve a táplálkozás évszakos dinamikájáról szóló tudásra fókuszáltunk. Kutatási terület és módszer Az erdei sertéstartást Szerbiában, Morovié és Visnjiéevo falvakat szegélyező erdőkben (illetve kis részben Jamenában), a Szerb Köztársaság, Bosznia-Hercegovina és a Horvát Köztársaság hármashatára közelében kutattuk. A vizsgált terület a híres szlavóniai tölgyerdőkben található, melyek fő hasznosítási módja egészen a 19. század végéig a sertés-, valamint a szarvasmarha- és juhlegeltetés volt. A vizsgált területet napjainkban is erdők uralják, amelyekbe ártéri mocsarak és a falvak körül szántóföldek ágyazódnak. A területet az 1930-as években lezajlott folyószabályozások során elvágták az élő vizektől, így a 20. század során egyre szárazabbá vált. Az erdőket a magasabban fekvő területeken kocsányos tölgy és gyertyán, az alacsonyabban fekvő területeken magyar kőris uralja. A Száva folyó árterének hatalmas síkvidéki erdő-mocsár komplexumában a szervezett sertéstenyésztés beépült a hagyományos erdőgazdálkodásba.6 A mai svinjarok még számos hagyományos gyakorlatot folytatnak, de közben adaptálják és újítják is azokat, átvéve a modern állattenyésztés egyes elemeit.7 A hajdani külterjes fajták helyett manapság Yorkshire, Duroc, Landrace és Piétrain fajtákat tartanak, illetve többnyire ezek hibridjeit. Az erdei sertéstartás fő célja a Conservation Management: A Re-evaluation of Wetland Grazing. Science of the Total Environment 666. (2019) 1114-1125. (https://bit.ly/3ub3yEp , letöltés 2022. jún. 28.). 6 KozaracJószef: A Száva-menti tölgyerdők újraerdősítésének kérdéséhez. Erdészeti Lapok 25. (1886) 370-381. 7 Máté Gábor: Vízkezelés és erdei sertéstartás a szerémségi Bázaközben. In: Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éve született Sólymos Ede tiszteletére. Szerk. Kothencz Kelemen. Baja 2017. 103-118. 894
