Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
NÓGRÁDY ÁRPÁD lejegyzett vallomása szerint 1260 körül még alig három-négy egyházas település létezett a területén.60 Az utolsó Árpádoknak a kerület birtokállományát sem kímélő nagy adományai - úgy tűnik - a telepítéseket jelentősen meggyorsították, mert 1330-ig a kerület egyházas helyeinek döntő része létrejött, és mindössze néhány falu megalapítása maradt a Lajos- és a Zsigmond-korra, illetve a 15. századra.61 Hasonló helyzetet tapasztalunk Kabalafalva birtokon, ahol 1355 előtt már öt falu állt, és ezeknek vagy temploma, vagy kápolnája is volt,62 miként a makovicai uradalom törzsterületén, ahol a betelepülés három szakaszát is meg lehet ragadni. Az első az Árpád-kor végéig tartott, és ekkorra bizonyosan létrejött Gibolt és Sárpatak, valószínűleg Hosszúmező és Zboró, továbbá Szemelnye körül is létezett már négy falu. 1324-ben Makovica várnagyaként Druget Fülöp hat falu betelepítésére kötött soltészszerződést, 1355-ben pedig az uradalomban - a Szemelnye körüli települések nélkül - összeírt tíz falu mellett hat állt telepítés alatt, s ezzel az uradalom törzsterületének falvakkal történő benépesítése a 14. század közepére lényegében megtörtént.63 Míg a Lipóchoz csatolt Tapoly menti részeken Nekcsei Demeter hajtott végre jelentős telepítéseket (Agyagosfalva, Hanusfalva), addig a Szinyei Mersék a Branyiszkói-hegységben, Perényi Miklós és fiai a Fekete-hegy Szentkereszthez tartozó részén, a Somosiak pedig a Fekete-erdő rengetegében. A megye legkésőbb benépesült vidéke Ákos Mikes Sztracsina (Sztrocsin) birtoka volt a lengyel, illetve a zempléni határon. Itt a legkorábbi ismert települések a Bodrog mentén jöttek létre, majd ezekhez csatlakoztak a Hocsa völgyében megült falvak. A birtok legkésőbb betelepített vidékét a Duklai-hágón át vezető fontos kereskedelmi úttól nyugatra és Ladomérvágásától északra eső terület alkotta, melynek számos települése a forrásokban csak a kora újkorban tűnik majd fel.64 60 1260-1270 k.: quoad adhuc cum vix trés vei quatuor ecclesie ibi essent - Almási Tibor: A tárcái kerület tizedperének vallomásai 1332-ből. In: „Köztes Európa” vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére. Szerk. Bagi Dániel - Fedeles Tamás - Kiss Gergely. Pécs 2012. 31. 61 A kerület plébánosait egy, a római kúriába küldött beadványuk sorolja fel. A beadvány 30 pap nevét és templomának helyét rögzíti. 62 1 3 5 5: sub quarumquidem m-um cursu et signorum metalium inclusione [...] 5 v-as, vidl. ipsam v-m Kabalafeulde, Herchkenech, Seunuald, Rycuald et Palvagaza cum 2 ecclesiis lapidiis et 3 capellis et totidem mol-is scivissent, vidissent et registrassent (DF 212692.; Bártfa szabad királyi város levéltára, 1319-1526. I. Összeáll. Iványi Béla. Bp. 1910. 15.). 63 Az adatokat lásd DL 4483. 64 Alsó- és Felső Piszána, Krajna-Bisztra, Krajna-Porubka, Medvedze, Sarbó, Dolhona és Gavranec. 65 DL 68875. A megye birtokainak jövedelmezőségéről egyetlen adat ismert, a korszak végéről. E szerint 1347-ben három királyi kézben lévő, kisebb birtoktestet alkotó település, Kajára, Kissáros és Sebefalva együttes éves jövedelmét egy birtokcsere kapcsán 169 szepesi márkára becsülték.65 A szepesi márka 48 garasos márka volt, vagyis e kisebb birtoktömb teljes éves földesúri jövedelmét 507 aranyforintban állapították meg. 1427-ben a három település együtt 118 adózó jobbágyportát 887
