Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
VÁZLAT SÁROS MEGYE KIALAKULÁSÁRÓL ÉS BETELEPÜLÉSÉRŐL A 14. SZÁZAD KÖZEPÉIG-vágása utótagú helynevek őrzik, az újkori helynevek azonban gyakran már rövidült alakot mutatnak, míg a falu legkorábbi említései még hordozzák a kérdéses utótagot. A betelepülés folyamatából a megye egészére nézve egyrészt az szűrhető le, hogy a megye és elsősorban a gyepűelve benépesülése birtokonként (kisebb-nagyobb foltokban) történt, ennek megfelelően Sáros egyes tájain - így Palocsa és Csircs, vagy éppen Szemelnye környékén - hamarabb ültek falvak a lengyel határ közelében, mint a határtól több tíz kilométer távolságban, másfelől pedig, hogy ezek korántsem mindig teljesen új, a természettől frissen elhódított helyeken létrejött telepítések, hanem számos esetben csupán - részben vagy teljesen - újratelepített falvak voltak. Ilyennek mutatják forrásaink Bártfa környékén a későbbi várost, valamint Gibolt és Hosszúmező falvakat, a Tekeléknek a lengyel határ közelében, Szemelnye körül fekvő négy faluját, amelyeknek legkésőbb az Árpád-kor végén már létezniük kellett, jóllehet a környék településeit csak a 15. századból ismerjük; továbbá Vernelvágása és Héthárs településeket (utóbbi esetében a valószínűleg igen korán létrejött előzmény település nevét is ismerjük: Nenehely)57 , nemkülönben a Nyásfő birtok területén lévő Herdegenshaut (a későbbi Németfalut, majd Uszpeklént), amelynek papját a pápai tizedjegyzék is említi, mégis 1339-ben birtokosai, soltész közreműködésével, valószínűleg részben újratelepítették. Ilyennek láthatjuk éppen azoknak a sóvári királyi uradalomban fekvő korai „vasas” telepeknek egy részét is, amelyek a két Rednek-patak mentén feküdtek, és a 14-15. században már mint soltésztelepítések bukkannak elő (Pálvágása és Pétervágása).58 Noha az újratelepítésekről többnyire csupán halvány nyomok árulkodnak, és közismert, hogy egy-egy település nem akkor jött létre, amikor a forrásokban felbukkan, nagy vonalakban Sáros megye betelepülése az alábbiak szerint vázolható. 57 1352: Nenehel (DL 68903.). - Jóllehet csak a 14. század közepén bukkan fel az egykori birtokos, Nene emlékét őrző és közvetlenül a település mellett futó két patak már az Árpádok alatt is szerepel (Nene-víz, Nene vize, Nene-patak, Nene pataka, illetve Felső Nene-patak. Lásd DL 1113., DL 68879., ÁUO X. 228., DL 68918., DL 68885., DL 40407., DL 68789., DL 68810., DL 68761. 58 Azt, hogy Herdegenshau esetében csupán részleges telepítésről lehet szó, elárulja, hogy Wolfard nevű soltésza a sárosi és szepesi telepítések többségével szemben a falu cenzusából nem kapott részt, a bírságpénzeknek csak a harmadát kapta, és a malomnak is csupán a fele illette meg (DF 277884.). 59 Ilyen feladat lehetett például a sáncnak II. András adományleveleiben is felbukkanó építési és karbantartási kötelezettsége (ad parandas indagines) - lásd DL 57. (CDH III/l. 73.). A gyepűsáncon belül lévő terület gazdálkodásra leginkább alkalmas, a vizek alsó és középső szakaszai mentén elterülő földek benépesülése javarészt nagy valószínűséggel megtörtént a tatárjárásig, a patakok felső szakaszán és a jobbára erdőktől övezett patakfők környékén azonban még voltak telepítésre alkalmas földek. A sáncon túl a határőrtelepek láncolata mellett a 12. század végén és a 13. század elején megjelentek az első magánbirtokok és azoknak a határvédelem feladatától még nem teljesen független falvai.59 A Tarca kerület a tatárjárás után jobbára lakatlan volt, vélhetőleg a tatárjárás pusztításai nyomán vált azzá, és legalábbis néhány idős papjának 1332-ben 886
