Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Fazekas Csaba: A szabadságharc és az 1848–1849. évi kolerajárvány összefüggései
FAZEKAS CSABA Alábbiakban a magyarországi szabadságharc és a kolerajárvány sajátos, más országban nem vagy más formában jelentkező összefüggéseit fogjuk elemezni. Mint említettük, Magyarországon 1848—1849 folyamán nem beszélhetünk az ország egész területét átfogó államigazgatási rendszerről. Amikor 1848-ban nyár végén—őszén a kolera súlyos járvány formájában elérte az országot, a Batthyány-kormány, majd az OHB már nem tarthatta ellenőrzése alatt az ellenséges haderő által elfoglalt országrészeket, és fokozottan ez volt a helyzet 1849 késő tavaszán—nyarán. Sajátosságot jelent, hogy a szemben álló hadseregek által kialakított és folyamatosan változó frontvonalak egyfajta karanténhelyzetet teremtettek, hiszen azokon keresztül a polgári lakosság nem folytathatta megszokott (például kereskedelmi vagy utazási) tevékenységét, ami részben mérsékelhette a betegség terjedését. Ugyanakkor a zárt közösséget alkotó hadseregekben nagyobb volt a továbbfertőződés veszélye, és nagyobb eséllyel adhatták tovább a betegséget a polgári lakosságnak. A helyi járványtörténeti adatok azonban arra utalnak, hogy e pandémia magyarországi terjedése kevésbé „fűzhető fel” a különböző hadseregek vonulási útjaira (még a súlyosan kolerafertőzött oroszokéra sem), mint Gál Edina Tünde meggyőzően írja: „Inkább az ellentéte bizonyosodott be, hogy a járvány a csapatmozgások előtt vonult, tehát a terjedési csatorna a természetes tényezőkben keresendő.”38 Ugyancsak ő mutatott rá arra, hogy a hadi eseményektől nem érintett területeken a kereskedelmi tevékenységnek (például a vásárok sokakat megmozgató, vonzó eseményeinek) „nem tulajdonítható valós szerep a kolera terjesztésében”.39 Ilyen valós szerep sokkal inkább elmondható a szervezetten vonuló katonák, a különböző szabadcsapatok, a kiéleződő nemzetiségi ellentétek elől menekülőkről, vagyis a hadszínterekké vált térségek által kiváltott belső migrációról.40 kevesebb a korábbi becslésünkben szereplő 10-15 000 fős veszteségnél. Vö. Fazekas Cs.: Egy „elfelejtett” pandémiáról i. m. 307.) 38 GálE. T: Kolera a forradalom idején i. m. 154. A „természetes tényezők” szerepét, például a vízpartokon való gyorsabb terjedés tényét a külföldi elemzések is megerősítik. Thomas, A. J.: The Lambeth Cholera Outbreak of 1848-1849. i. m. 40-41.; Amanda J. Thomas: Cholera. The Victorian Plague. Burnsley 2015. 110. Egykorúan már egy neves magyar orvos is megjegyezte, hogy a „vizek hosszában” feltűnően gyakoribbak a kolerás esetek, lásd Eckstein Frigyes: Néhány szó a keleti choleráról Oláh- és Moldvaországban, 1848. Pesti Hírlap, 1848. július 2. 612-613. 39 GálE. T: Kolera a forradalom idején i. m. 152-154. 40 Uo. 150-151. Ezt a tényezőt is megerősítik a nemzetközi párhuzamok, máshol is a migráció erősítette fel a kolera terjedését. Thomas, A. J: Cholera. The Victorian Plague i. m. 46. A helytörténeti kutatásokból, anyakönyvi elemzésekből rendelkezésünkre álló adatok alapján azt is feltételezhetjük, hogy — bár nyilván voltak a kolerától jobban és kevésbé sújtott vidékek - az egész országon végigsöprő és mindenütt nagyjából hasonló arányú megbetegedéseket és abból eredő halálozásokat 89
