Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
NÓGRÁDY ÁRPÁD a településtől mégis elkülönülten állt az Ósva és a Trisztenyec patak között emelkedő dombhát oldalában. Az Aba nemzetség fenti öt ágának javai együtt nagyjából 120 000 kataszteri holdra rúgtak, és nemcsak hogy egyetlen roppant birtoksávként húzódtak végig Sáros déli részén, de annak alapján, ami forrásainkból a megye korai birtokviszonyaira nézve felfejthető, arról vallanak, hogy az Abák a 11-12. században nem pusztán nagybirtokosai lehettek a sárosi kerületnek, hanem minden jel szerint az egyedüli, nemesi jogon földdel rendelkező birtokosai a későbbi megye gyepűn belül fekvő részének, így a terület őshonos rokonságát az Aba nemzetségben kell megjelölnünk. Az Abák egyedüli, nemesi jogon történő korai birtoklását Mérk és Boroszló falvak esete is megerősíti. Ezek a mislyei prépostság településeiként bukkannak fel, és mivel a prépostság kegy urai a Somosiak voltak (veri patronig az Abák birtokai közé ékelődő két falu eredetileg ugyancsak Somosi-birtok lehetett. Az Abák kezén lévő birtoksáv és a sánc közötti terület zömét - úgy látszik, lényegében mindazt, ami a sánc védelmére rendelt birtokokon felül megmaradt — Sáros és Sóvár központokkal két királyi uradalomba szervezték oly módon, hogy a Szekcsőtől keletre lévő földeket Sóvárhoz, míg a Szekcsőtől nyugatra lévőket Sároshoz csatolták. Sóvár a Tarca-völgy egyik legrégebbi települése volt. Anonymus és a lengyelmagyar krónika szerzője egyaránt megemlékezett róla,40 s fontosságát mutatja, hogy az Újvárról északra tartó nagy utat Kassától délre a tatárjárás előtt Sóvári zí/nak nevezték (1230).41 Jelentőségét az itteni sókutakból kinyert sónak köszönhette, amelyet a királyi hatalom kisajátított s a településtől délre, a két királyi út között emelt kis sáncvárból felügyelt.42 A sókút jövedelmének tizedét V. István az egri püspökségnek adományozta. A tized összegét III. András uralkodása idején 10 márkában állapították meg, ami arra mutat, hogy a sókút éves jövedelme az utolsó Árpádok alatt elérte a 100 márkát. Sőt, azt valószínűleg jelentősen meg is haladta, mert Sóvár eladományozása után annak új birtokosa, Simon fia György mester 1299-ben a sókút jövedelméből évi 100 márkát az unokaöccsének, Sebesi Tamás fia Sinkának engedett át. (Utódai Sinka részét 1317-ben előbb évi 60 márkában állapították meg, majd 1339-ben hetente fizetendő 1 márka és 1 fertő öszszeggel lényegében az előző szerződést erősítették meg. A Sinkának és utódainak 40 SRH I. 57-58., II. 310-312., 319. - Külön nem tárgyalom, ezért itt említem meg Szent István Bátor Boleszlóval vívott háborúját, melynek során a számos ponton igen zavaros lengyel-magyar krónika előadása szerint Boleszló egész Felső-Magyarországot elfoglalta Esztergomig, Egerrel és a sárosi Sóvárral együtt. A kérdésre lásd Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 276-283. 41 1230: ad magnam viam, qua itur ad Castrum Salis (DL 83127. - az Abaúj megyei Lebenye föld határában). Vö. ÁMTF I. 116. 42 A korai várról középkori adat nem ismert, egykori helyét, úgy látszik, a III. katonai felmérés őrizte meg. 881
