Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
VÁZLAT SÁROS MEGYE KIALAKULÁSÁRÓL ÉS BETELEPÜLÉSÉRŐL A 14. SZÁZAD KÖZEPÉIG fizetett kisebb összeg mögött valószínűleg a sókút hozamának visszaesése áll. A Zsigmond-korban a sókút már jelentős többletberuházást igényelt.)43 A sókutak körül településpár jött létre két korai egyházzal. Jóllehet mindkettőt „sóvári ”-nak nevezték, az egyik, a Szent István királyról elnevezett, a 12. században már bizonyosan létezett sóvári plébániatemplom volt, amely a királyi uradalom központi egyháza lehetett, míg a Szűz Mária tiszteletére szentelt, torony nélkül épült, ám szintén plébánia rangú templomban a Sóvárral lényegében egybeépült Sópatak egyházát sejthetjük. Ez utóbbinak a megépítése a viszonylag nagyszámú szolgálónépnek a sókutak körül történt letelepítésével függhetett össze. 43 A tized összege fölött 1285, Sóvár magánkézre adása után per támadt, mely a felek között végül egyezséggel zárult. Ennek értelmében Simon fia György a tized fejében évi 10 M fizetését vállalta András püspöknek. 1299: qd. particulam de eademp-e Souar voc. vidl. proventus 100 M. deputeo salis annuatim, et omni sabbato dimidium cubulum salis [...] dedisset [...] mgr-o Synka (DL 57229!, CDH VI/2. 214.). Utódaik a szerződést ugyan módosították, és hetente 1 M és 1 fertó kifizetésében állapodtak meg (1323: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I-II. Ad edendum praeparavit Vincent Sedlák. Bratislavae 1980-1987. (a továbbiakban: RDES II. 959.), ez azonban nem jelentett csökkenést. 44 Szentlászló, Enyicke és a királyi agarászok említéséből ítélve elképzelhető, hogy egykor az előbbi kettővel szomszédos Kendi (Kende) is az uradalomhoz tartozott. 45 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I —III . és V. Bp. 1894-1913. I. 299. alapján Kniezsa István a Biztrekezy, Rennukkezy és Delnekezy földrajzi nevek ’-köze’ utótagját vélte törzsnévi eredetű Keszi helyneveknek (lásd Kniezsa István: Magyarország népei aXI.-ik században. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk. Serédi Jusztinián. Bp. 1938. II. 460.), jóllehet ezek nem településnevek, hanem kistájak nevéből létrejött birtoknevek. 46 Györffy György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle 15. (1972) 280-285.; Uő: István király i. m. 441-443. A Sóvár köré szervezett uradalom a Szekcsőtől a Tapolyig nyúlt, ám a Szekcső-toroktól délre, a Tarca jobb partján is voltak földjei,44 és lényegében a Jávor-hegység északi, az újkortól Sóvári-hegység néven ismert tömbjét zárta körbe. Északi határában ruténeket említenek, s a helynevek tanúsága szerint szláv lakói mellett jelentősebb létszámú magyar népesség is költözött az uradalomba (mindenekelőtt Sóvárra és az uradalomhoz tartozó két Szentlászlóra), ám az, hogy a Keszi törzs emlékét településnév őrizte volna a birtok keleti felén, egyszerű félreértés.45 Az uradalom életében a só meghatározó szerepe mellett a vasművesség is jelen volt. A szláv nyelvekben a rúd (’rőt, vörös’) szóból eredő ruda (’vörös, vastartalmú föld’), vasérc szó és származékai rejtik a vasművesség neveit. Az ebből képzett rudno a vasérc lelőhelyét, míg a rudnik a vasat feldolgozó embert jelölte. Az uradalom területén a Tapolyba ömlő két, Rednek és Rendek alakban is felbukkanó patak neve őrizte meg az Árpád-kori vasművesség emlékét. A Rednek vagy Fekete-Rednek partján, az ide lokalizálható Szent László-egyház nevéből ítélve, egykor magyar vasművesek élhettek, míg attól délre a Tót-Rednek víznév szláv vasfeldolgozók jelenlétére utalhat.46 Az itteni telérek a 13. századvégére, 882
