Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
VÁZLAT SÁROS MEGYE KIALAKULÁSÁRÓL ÉS BETELEPÜLÉSÉRŐL A 14. SZÁZAD KÖZEPÉIG megnemesítésének köszönhető, hogy a kis birtoktömb — megannyi más korai birtokkal ellentétben — a tatárjárás után is egyben maradt. Az ősi foglalás jogán szerzett Tekele-javakat ily módon a gyepű védelméhez kapcsolva és eredetüket királyi birtoktestnek ítélve Sáros megye területének korai birtokviszonyait az alábbiak szerint vázolhatjuk. Az államszervezéskor a király kezébe került a teljes gyepűelve, valamint a sánc mögött elterülő sárosi kerület nagyobb, északi fele. Míg ez utóbbi terület északi határát maga a sánc alkotta, addig dél felől a Tarca jobb partján a Nagy-Szinye, a Szinye és a Buda-patak, a bal parton pedig a Zsidó-patak, a Delna forrásvidéke és a Bisztra vize határolta. Mindaz, ami e két nagyobb pataktól délre esett, egészen a későbbi megyehatárig, az Abák öröklött birtoka volt. A Branyiszkó lábánál elterülő öt középkori falu határát magába záró Vitézmező a nemzetség úgynevezett Györkei-ágába tartozó György fia Bodon ispán rokonságát gazdagította. Attól délre, Vitézmezőtől a Kriva vize és a Lampant-hegy gerince által elválasztott Szentkereszt birtok a nemzetség Széplaki-ágába tartozó Nádasdiakhoz, míg a Szentkereszttől a Gölnicről Vámosújfaluba vezető nagy út által elválasztott Bajor birtok Szakalyához és így a Széplaki-ág legismertebb, úgynevezett Amadé-ágához tartozott. Bajortól délre és délkeletre, a Szinye jobb és a Hernádba ömlő Bisztra bal partján a Somosi-ág javai sorakoztak — kezdve a sort nyugat felől Miklós vágásával -, és a jelentős Szedlicével mintegy másfél tucat falu határa alkotta a Somosiak birtoktestét egészen a megyehatáron fekvő Budamérig. A Somosiak földjein délnek haladva a Szopornyica patakig jutunk. Azon túl az ágnak a Hernádot szélesen övező, az Árpádok alatt még javarészt érintetlen fekete erdei húzódtak, amelyek később Ruzsinnak, Felső- és Alsóladnának, korszakunkban pedig mindenekelőtt Kőszegnek adtak otthont, ahol - a Hernád fölé magasodó hegyen - a Somosi-ág közös vára is felépült. A nemzetség javait a Hernád mentén az Amadé-ág Szakalya (Szokoly) birtoka zárta, élén az erdő mélyén felépült várával és a birtokot szorosan véve alkotó öt falujának határával. A Tarca bal partján Somos, a Somosi-ág népes birtokközpontja, attól délre az Abák Lapispataki Vejtehtől leszármazó rokonságának javai (Bogdány, Vargony és Lapispatak) terültek el, míg északkeletre e rokonság Zsegnyei-alága birtokolt az azonos nevű falu körül. Mindaz, ami ettől keletre és a Bisztra vizétől délre terült el, és Újvár sárosi kerületéhez tartozott - az egyetlen Bolyár falu kivételével, melyet a Somosiak 1280-ig osztatlanul uraltak —, nem volt egyéb, mint a korai Lipóc birtok, amely az Abák Sükösdtől leszármazó ágának ősi vagyonát alkotta. A mintegy 40 000 kataszteri hold nagyságú, tekintélyes méretű birtokot a Jávorhegység gerince osztotta két, nagyjából egyenlő részre, és keleti fele, amely hat kisebb, „mező”-nek nevezett birtokra tagolódott, egészen a Tapolyig nyúlt. A birtoktest korai udvarháza Peklén alatt, a falu Szent László-egyházától nem messze, 880
