Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
VÁZLAT SÁROS MEGYE KIALAKULÁSÁRÓL ÉS BETELEPÜLÉSÉRŐL A 14. SZÁZAD KÖZEPÉIG tanúskodik arról, és egyszersmind enged arra következtetni, hogy Kapi eredetileg az egyik gyepűkapu — nagy valószínűséggel a Bártfa-kapu — szolgálatára rendelt birtok volt, és a környék településhierarchiájában betöltött helyéből ítélve maga Kapi lehetett annak a korai birtoktestnek a központja, amelyhez a környező őr- és erdőóvó telepek tartoztak.34 A Kapi közvetlen szomszédságában fekvő Finta birtokon lakó őrök pedig valószínűleg e birtok népeiként maguk is éppúgy a kapu és a sánc szolgálatát látták el, ahogy a Ternye patak mentén megült Kapus falu neve is minden bizonnyal egykori lakóinak eredeti szolgálatára utalt. 34 A forrásokban nincs nyoma és közvetett adatok sem valószínűsítik, hogy Kapinál, a Bártfa-kaputól alig tíz kilométerre délre egy második gyepűkapu és ahhoz kapcsolódó gyepűsánc létesült volna. A Tárca völgyét lezáró gyepűsánc mögött az okleveles anyagban úgyszintén nincs nyoma egy efféle második sáncnak. Az a körülmény pedig, hogy Sárosnak a Csergőtől nyugatra eső oldalán a sánc egyúttal az újvári főesperesség határaként is szolgált, egyenesen ellentmond annak, hogy a sánc mögött egy második gyepűvel is számoljunk. — Az országhatár közvetlen közelében felbukkanó kapuk vélhetőleg nem gyepűkapuk voltak, hanem a korai vámszedés területén játszottak szerepet, mint azt a Szepes megyei Sztragár esete is mutatja. Vö. Weisz Boglárka: A királyketteje és az ispán harmada. Vámok és vámszedés Magyarországon a középkor első felében. Bp. 2013. 15., 393. 35 Az in confinio, illetve ultra indagines meghatározással említett birtokok és települések: Bacsamező, Bártfa, Dobómező, Dubina, Csernosina, Gibolt, Hosszúmező, Kapronca, Kobila, Koszorúmező, Kurima, Kükemező, Margonya, Muszinapatakafő, Palocsa, Pétermező, Putrómező, Radonra, Raszlófölde, Rét, Sárpatak, Szemelnye, Tarkő, Trocsány, Viszokamező, Vörösalma. - Az ultra indaginem kifejezés más, nem területi elvet tükröző magyarázatára a nyugat-dunántúli gyepű kapcsán lásd Kiss Gábor - Tóth Endre: Adatok a nyugat-dunántúli korai magyar gyepű topográfiájához. In: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom 1996. május 28-31. Szerk. Fülöp Éva Mária - Kisné Cseh Julianna. (Tudományos Füzetek 11.) Tata 1999. 106. A sánccal markánsan kettéosztott tájnak a gyepűtől az országhatárig terjedő része volt az úgynevezett confinium (’határvidék’), magyarul gyepűelő vagy gyepűelve. Ez a későbbi Sáros megye közel kétharmadát felölelő terület az újvári ispán hatalma alá tartozott, az ispán joghatóságának ténye a terület felett még I. Károly uralkodása alatt is köztudomású volt (1326), s - az őrökre vonatkozó adatokat nem számítva - az újvári várszervezettel kapcsolatos egyetlen sárosi adat is a határvidéken fekvő Kükemezőt és annak tágabb környékét érinti (1249). Noha a confiniumot Újvár részének tekintették, a kor társak az egyes birtokok fekvésének meghatározásakor hangsúlyozták, hogy a confinium valamiképpen mégis elkülönül az ország és a megye törzsterületétől. Ennélfogva az 1350 előtti oklevelek ismétlődő fordulataként találkozunk azzal, hogy egy-egy birtok in confinio, vagyis a ’határvidéken’, azaz a gyepűelvén, illetve ultra indagines, vagyis a ’gyepükön túl’ fekszik. Az így meghatározott birtokok fekvése pontosan illeszkedik az egykori sánchoz, igazolva a gyepű vonala fentiek szerinti rekonstrukciójának helyes voltát.35 A sárosi terület és a határvidék védelmének megszervezéséhez kapcsolódik a Tekele nemzetség eredetének kérdése. Címeregyezésük alapján az abaúji Bárca 878
