Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
VÁZLAT SÁROS MEGYE KIALAKULÁSÁRÓL ÉS BETELEPÜLÉSÉRŐL A 14. SZÁZAD KÖZEPÉIG A Sáros területét Szepes felől Lublón át elérő Poprád sárosi szakaszának legfontosabb átkelőhelye Palocsánál található. A település neve a szlávpolovec ’kun’ szóra vezethető vissza, s mivel a Kárpát-medence szláv lakói valószínűleg a magyarsághoz csatlakozott ^^rokat nevezték „kun”-nak, a Palocsa helynév hihetőleg az államszervezés során idetelepített kabar határőrök emlékét őrzi.12 Szintén a magyarság legkorábbi, a határvidék ellenőrzésére létrehozott telepeinek egyike lehetett Nenehely (1278), a későbbi Héthárs területén, a Tarca gázlójánál, az ország belsejébe vezető országút és a Szepes felől érkező fontos út találkozási pontján. A Csergő keleti oldalán a Beszkidek hágóitól a Tapolyhoz vezető utak fontos átkelőhelyénél létrejött Bártfa szintén korai telep volt. Régiségére nemcsak az mutat, hogy orosz krónika13 már a tatárjárás előestéjén említi (1240), hanem mindenekelőtt az, hogy a magyar nevű Szekcső patak14 völgyét nagy valószínűséggel all. századtól lezáró jelentős gyepűkaput is a későbbi városról nevezték el. Ugyanígy magyar lakosság, minden bizonnyal határőrök korai jelenlétére mutat az Ondava folyó magyar Bodrog nevének ismételt felbukkanása annak Sáros megyére eső szakaszán, mindenekelőtt északon, a lengyel határtól nem messze, Ciglánál (1250, 1269, 1329),15 és délebbre Göncölvágása és Lomna környékén (1326, 1327).16 A jelentős sárosi átkelők mellett a Csergő-hegység mélyén, az 12 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I —II. Bp. 1988. (a továbbiakban: FNESZ) II. 311. 13 Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. „Az orosz évkönyvek teljes gyűjteménye” köteteiből [...] ford. Hodinka Antal. Bp. 1916. 408. 14 1247: Zwkchu (CDES II. 193-194. = DF 216296.) A Szekcső földrajzi név a magyar szökik ige származéka, etimológiailag azonos a szöcske rovarnévvel. Kiss Lajos szerint valószínű, hogy a középkorban létezett egy szekcső hangalakú ’sebesen, fodrozva haladó víz’, valamint ’gázló’-féle magyar földrajzi köznév, és idővel ez vált víznévvé, illetve helynévvé: FNESZ I. 398. — Névadása kétségkívül a sóvári királyi uradalom népességéhez vagy a gyepűsánc környékére telepített magyar határőrökhöz köthető, és minden valószínűség szerint évszázadokkal megelőzte első okleveles említését. Magyar neve azért is érdemel figyelmet, mert a Szekcső kapcsán - a Bodroggal ellentétben - fel sem merülhet, hogy nevét messze délen, a víz későbbi századokban is magyar lakosságú alsó szakasza után kapta volna. 15 1250: alter fl. eodem nomine vocitatus [scil. Garbolth], qui transiret ad pt-m Or. et intraret in fl-m Bodrug (DL 4483., Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I-II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (a továbbiakban: CDES) II. 248.; 1269: in a[ltero]fl-o eodem nomine Grabouch voc. descendit ad aquam Bodrug (DL 672. [az erősen sérült oklevél szövege az egri káptalan 1269. évi átiratából kiegészítve: DL 673.], Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus arpadianus continuatus I—XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁUO) XII. 677., VIII. 242. Vö. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. I-II/l. Szerk. Szentpétery Imre. Bp. 1923-1943. II/2M. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk. Borsa Iván. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 9., 13.) Bp. 1961-1987. (a továbbiakban: RA) 1893.; 1329: venit ad caput cuiusdam fl-i Nogkurima voc., de quo descendendo ver. Or. cadit in fl-m Budrug (Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Anjou-kori okmánytár I —VII. Szerk. Nagy Imre -Tasnádi Nagy Gyula. Bp. 1878-1920. [a továbbiakban: AO] II. 388-389.). 16 1326: ad rivulum Kurruchopotoka, et in eodem descendendo cadit in aquam Budrugh (DF 212680.!, Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Ed. Georgius Fejér. Budáé 1828-1844. (a továbbiakban: CDH) VIII/3. 73-74. - Lomna környéke valamikor a 13. század elején került át Zemplénbe, de még 1326-ban is úgy élt a köztudatban, hogy a terület a sárosi (valójában az újvári) 874
