Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
NÓGRÁDY ÁRPÁD egykori Malcó királyi erdő (silva nostra) határában is találkozunk magyar földrajzi nevekkel. Itt a Kis- és Nagy-Pisztrángos-patakok, illetve a Csikós-hegy neve őrzi az egykor a környéken élt magyar közösség emlékét, míg a birtok közelében fekvő Boglár falunak a német Bögler ( ’íjász’) szóban gyökerező neve hihetőleg korai határőrök emlékét tartotta fenn.17 ispán joghatósága alá tartozott. - Hogy egy-egy nagyobb folyót melyik szakasza után neveztek el, ma már aligha rekonstruálható. A Bodrog folyó minden bizonnyal a magyarság által tömegesen megszállt alsó szakaszán nyerte el a nevét, ám ahhoz, hogy az elnevezés a folyó felső szakaszán is hosszú évszázadokra gyökeret verjen, egyrészt a magyar víznév folyamatos, aktív használatára volt szükség, ami a táj későbbi betelepülését tekintve egy olyan korban látszik valószínűnek, amikor az itteni, döntően szláv lakosság még csekély létszámú volt, így a magyar határőrtelepek lakossága révén a víznév elterjedhetett. A víznév meghonosodását valószínűleg a magyar nyelvnek a birtoklás és a birtokjog révén megmutatkozó nagyobb presztízse is biztosíthatta. - Egyetlen, rosszul értelmezett adatból levont következtetésen alapul, ezért szükségszerűen téves az a vélemény, amely szerint a Bodrog víznév a korabeli oklevelekbe a helyi viszonyokat nem eléggé ismerő birtokösszeírók [értsd: a határjárásokat végző személyek] hiedelme alapján kerülhetett, s a lényegében végig szláv nyelvterületen fotó Ondava régebben vagy bármikor is úgy általában a Bodrog nevezetet viselte volna, s neve legfeljebb alkalmi használatú név lehetett {Benkő Loránd: Orsóvá és Ondava. In: Beszélnek a múlt nevei. Tanulmányok az Árpád-kori tulajdonnevekről. Bp. 2003. 179-180.). 17 1574: ad caput rivuli Kispyzthrangospathaka alio nom. Malerybne [...] ad rivulum Naghpyzthrangospathaka alio nom. Velkyrybne [...] et vocatur iste vertex montis Chykoshegh alio nom. Czekkosow (Hodnoverné miesto Spisská kapitula (Szepesi káptalan hiteleshelyi levéltára) Autentické protokoly (Hiteleshelyi jegyzőkönyvek) II/2. 159. v.). - Gyakran felmerül, hogy szláv nyelvterületen, ahol a magyarság jelenlétének nincs későbbi nyoma, a középkori oklevelek magyar földrajzinév-adatait egyszerű fordításnak kell tekintenünk, és mindössze arról van szó, hogy a határjárások során vagy a magyar birtokosok diktálták be a határ egyes, könnyen lefordítható részeit szláv nevük ellenére is magyarul, vagy a hiteleshelyi kiküldött ültette át azokat magyarra (például Ostrá > Éles-hegy). A fent említett, Livótól északnyugatra fotó két patak esetében az egyszerű fordítás mint magyarázat azonban bizonyosan nem állja meg a helyét. Mivel a két magyar víznév az egyedibb {Kis-Pisztrángos-patak és Nagy-Pisztrángos-patak), a szláv pedig az általánosabb {Malerybne, Velkirybne), jóval valószínűbb, hogy a két víznév a magyarból került át a szlávba és nem fordítva. A Csikós-hegy esete még egyértelműbb, mivel a magyar hegynév fennmaradt, csak a kétrészes magyar névből egyrészes, képzővel álló név lett a szlávban {Cekosov). - Jóllehet a határjárás aló. század második feléből maradt fenn, a környékbeli birtokok határjárásai mind azt mutatják, hogy 1350 előtt már a kis patakok elnevezése is rendre megtörtént. A környék betelepülését is figyelembe véve, az 1574-ben lejegyzett földrajzi nevek papírra vetésük pillanatában már éppúgy lehettek négy-ötszáz évesek, ahogy lejegyzésük óta is „megéltek” már ugyanannyit. 18 1248: prima m. incipit a capite fl-i Lethene voc., qui manat indaginem ad longitudinem ipsius indaginis et cadit in fl-m Tharcha voc. (CDES II. 216-217., DL 64650.). - Hogy az oklevélben említett Litinye patak forrásvidéke nem azonosítható a Litinye főágának fejével, arra mindenekelőtt lásd DL 68776., AO II. 37. 19 A sárosi ágostonosoknak 1274-ben átengedett föld délkeleti végpontját a gyepű nevű ’hely’ alkotta, és a Litinye vize a birtokot hosszában kettészelte. Az adománylevél e két állítása egyidejűleg akkor A határőrtelepek kialakítására valószínűleg éppúgy Újvár megye megszervezésének részeként került sor, ahogy a gyepű kijelölésére és a gyepűsánc megépítésére is. A Tarca völgyét lezáró sáncfal a Litinye legfontosabb mellékvizeként olykor Litinyének is nevezett Tarbocsin-patak forrásától indult, és előbb e patakot, majd a Litinye főágát követve érte el a Tárcát (1248),18 s a két Litinye vize természetes vizesárokként futott végig a sánc előtt.19 A sáncon való áthaladást a 875
