Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
Nógrády Árpád NKZXAA SÁROS MEGYE KIALAKULÁSÁRÓL ÉS BETELEPÜLÉSÉRŐL A 14. SZÁZAD KÖZEPÉIG Az Árpádok királyságának erdőkben gazdag vidékein, királyi magánuradalmak területén létrejött birtokigazgatási intézményét történeti szakirodalmunk általában erdőispánságnak nevezi.1 A legkorábban ide telepített vagy ide települt népesség elsődleges feladatának — mindenekelőtt a zólyomi királyi uradalom példája alapján - az uradalom erdeinek és vadjainak megóvását és a nagy királyi vadászatok kiszolgálását szokás tekinteni. A közfelfogás szerint e népeknek határőri vagy katonai szolgálathoz hasonlító feladatuk nem volt, az irodalomban tevékenységeik tisztán gazdasági jellegének hangsúlyozásával találkozunk.2 A legjelentősebb királyi uradalmak az utolsó Árpádok alatt önálló megyékké lettek, a Magyar Királyság peremvidékeinek betelepülése kapcsán ezért megkerülhetetlen a kérdés: hogyan kell elképzelnünk egy efféle területet, és vajon miként lesz egy királyi uradalomból önálló megye? Hogyan viszonyult egymáshoz az uradalom és a későbbi megye területe, és végül mit tudunk a táj 1350-ig tartó benépesüléséről? Az alábbi áttekintésben Sáros megye példáján keresztül e kérdésekre is igyekszem választ adni. 1 Korai magyar történeti lexikon (9—14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál — Makk Ferenc. Bp. 1994. 194-195. 2 Lásd MályuszElemér: Turóc megye kialakulása. Bp. 1922. (Reprint: Máriabesnyő-Gödöllő 2006.) 18. 3 Területe az Árpád-kor végén hozzávetőleg 3700 km2 volt, Szepes irányában valamivel nagyobb, Zemplén felé pedig valamivel kisebb, mint a középkor végén és az újkor századaiban, ugyanakkor Abaújjal közös határa érdemben már nem módosult. 4 1068: quidam [...] de speculatoribus, nomine Fanciska, qui erat de Novo Castro - lásd Scriptores return Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I-II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Utószó, bibi., valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél - Veszprémy László. Bp. 1999. (a továbbiakban: SRH) I. 366-367., valamint Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV. Bp. 1963-1998. (a továbbiakban: ÁMTF) I. 58. - Hevesre és Abaújra mindenekelőtt lásd ÁMTF I. 39-57. és III. 39-63., 100-101. - Az idézett latin szövegrészletek Györffy György történeti földrajzának rövidítési rendszerét követik.; Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. (Nemzet és Emlékezet) Bp. 1988. 398-410.; Botka Tivadar: Tájékozás Balássy Ferenc: „Visszhangjai” körül, a vármegyék első alakulásáról. Századok 6. (1872) 546-547.; Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék I-II. Bp. 1880. I. 178-180.; Bronislav Varsik: Velka stolica Novy hrad (Novum castrum, Újvár) a vznik Abovskej, Hevesskej a Sarisskej stolice. Historické Studie 7. (1961) 163-165. Sáros vármegye az Árpádok uralta északi, Lengyelországgal közös határán, három folyó, a Tarca, a Tapoly és a Bodrog (Ondava) felső és középső szakaszának vízgyűjtőjén jött létre négy nagytáj: a Belső-Eszaknyugati-Kárpátok, az Északi-középhegység, a Külső-Északnyugati-Kárpátok és az Északkeleti- Kárpátok határvidékén.3 A megye történetének első szakasza elválaszthatatlan Újvár megyéétől. Az először 1068-ban említett Újvár comitatust a szakirodalom általában két tömbből, a hevesújváriból és az abaújváriból álló megyeként írja le,4 871 SZÁZADOK 156. (2022) 5. SZÁM
