Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Simon István: III/1. A Belügyminisztérium állambiztonsági vizsgálati osztálya, 1962–1989 (Tabajdi Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM Összességében a magyar hadtörténetírás fontos kötettel gazdagodott Kamen Nevenkin révén, és - minden hiányosságától függetlenül - alapmunkának tekinthető Budapest ostromáról, ezen túl pedig egyfajta tükör is, mely rámutat azokra a kutatási lehetőségekre, melyek a magyarországi harcok szovjet források alapján történő feldolgozásában rejlenek. Fóris Ákos Simon István III/l. A Belügyminisztérium állambiztonsági vizsgálati osztálya, 1962-1989 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Bp. 2021. 183 oldal A pártállami időszak politikai rendőrségével, az egykori titkosszolgálatok tevékenységével kapcsolatos kérdések a rendszerváltozás óta foglalkoztatják a hazai közvéleményt. A kommunista államvédelmi és állambiztonsági szervek iratai heves közéleti viták közepette fokozatosan váltak kutathatóvá az elmúlt negyedszázadban, miközben a szabaddá váló nyilvánosságban nehezen tisztul az egykori titkosszolgálatokról alkotott kép. A kommunista politikai rendőrség legismertebb alakjai a konstruált ügyek vizsgálótisztjei, a hírhedt Andrássy út 60. (a politikai rendőrség első központja, ma: Terror Háza Múzeum) vagy éppen más börtönök vallatói. Az egykori áldozatok (1989 után Magyarországon is szabadon hozzáférhető) visszaemlékezései, majd a történeti feldolgozások révén a közemlékezetben mélyen él a koncepciós perekben és az 1956 utáni megtorlás eljárásaiban végzett tevékenységük. Kevésbé ismert, hogyan alakult a Kádár-korszak évtizedeiben a politikai ügyekkel foglalkozó vizsgálótisztek szerepe. Simon István most megjelent kismonográfiája az állambiztonság vizsgálati szerveinek 1962 és 1989 közötti világát mutatja be. A BM III/ 1. (Vizsgálati) Osztály szervezetének története mellett a politikai ügyeket konstruáló állambiztonsági tiszteket is megismerhetjük az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) gondozásában megjelent kötetben. Vagyis a kismonográfia a kádári hatalomgyakorlás (büntetőpolitika) lényegi jegyeire világít rá. Az állambiztonsági múlt kutatástörténetét áttekintve zavarba ejtően sok megközelítési móddal találkozhatunk. A Rákosi-, illetve a Kádár-korszak titkosszolgálati aktivitásának értelmezésére jogi, politológiai, szociológiai, történeti értekezések és monográfiák sokasága tett kísérletet. A kommunista politikai rendőrség történeteiről napjainkra szinte beláthatatlan terjedelmű történeti leírások állnak rendelkezésre. A szaklevéltár honlapjának (korántsem teljes) összegzése csaknem kétszáz oldalon sorolja a vonatkozó munkákat a monográfiáktól a tanulmányokon át a forrásközleményekig. Mégis gyakori előadói és oktatói tapasztalat, hogy a történeti köztudat ezen a területen is csak lassan tisztul. Ebben szerepet játszhat az iratok töredékessége, a speciális szakzsargon, a szabaddá váló közbeszéd parttalansága és a szándékos zavarkeltés is. Miközben az egykori áldozatok, megfigyeltek ezrei éltek az információs kárpótlás lehetőségével (kikérték a rájuk vonatkozó titkosszolgálati dokumentumokat), az egykori hálózati emberek és a hivatásosok régi és új legendáikat mesélve igyekeztek a tisztánlátást összezavarni. Sőt, többen „kutatóként”, olykor (biztonságpolitikai) „szakértőként” próbálták értelmezni a fennmaradt aktákat. Simon István munkája ebben a közegben segít eligazodni. Kötete a szaklevéltárban megkezdett szervezettörténeti kutatások legfrissebb gyümölcse. A BM III/ 1. (Vizsgálati) Osztály SZÁZADOK 1^6. (2022) 4. SZÁM 856
