Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kamen Nevenkin: A Budapest Erőd. A magyar főváros ostroma, 1944–45. I–II. (Fóris Ákos)
TÖRTÉNETI IRODALOM A budapesti csata, majd a szűkén vett ostrom hadműveleti bemutatásának a kötet eleget tesz. A szerző hadműveleti szakaszonként tekinti át a város bekerítését, majd pedig annak elfoglalását. Az időrendi áttekintéstől csupán néhány tematikus fejezetben tér el a szerző. Ezekben elsősorban a védők és támadók erőit, azok szervezeteit mutatja be, kötetének végén pedig a Budapest feletti légiháborúval, valamint a védők utánpótlásának kérdésével foglalkozik egyegy fejezetben. Az eddigi feldolgozásokkal szemben Nevenkin az egyes szovjet hadosztályok és ezredek szintjén képes rekonstruálni a támadók harctevékenységét, ami kétségtelenül nagy előrelépés a téma feldolgozásában. A hadműveleteket bemutatva a szerző jól szemlélteti, hogy a megváltozott körülmények milyen megfontolásokra és váltásokra késztették a szovjet hadvezetést. Ez különösen tetten érhető a budapesti események kezdetének áttekintésénél. A többi hadtörténeti munkához hasonlóan Nevenkin is elismeri, hogy a főváros menetből történő elfoglalására nem volt esély, ugyanakkor rámutat azokra a politikai szándékokon túlmutató katonai tapasztalatokra, melyek kapcsán felmerülhetett ez a lehetőség. Korábban ugyanis heves, de aránylag rövid harcokkal sikerült elfoglalnia a Vörös Hadseregnek az - elsősorban szovjet - nagyvárosokat. Ugyancsak érdemes kiemelni, hogy az eddigi szakirodalommal szemben a főváros bekerítését célzó harcok elhúzódásában a bolgár történész központi jelentőséget tulajdonít az Attila-vonal műszaki kiépítettségének. Magának az ostromnak az elhúzódását elsősorban a támadók gyalogságának és páncélosainak alacsony számából vezeti le, emellett rámutat a szovjet frontparancsnokok belső konfliktusaira, s ezek hatására, így például a 2. Ukrán Front parancsnokát, Rogyion Malinovszkij marsaik a „leginkább túlértékelt szovjet főparancsnoknak” (1088.) tekinti. Mindazonáltal az alárendelt parancsnokok részéről felmerülő vezetési problémákat a szerző kevésbé vizsgálja. A kötet terjedelme ellenére az olvasó joggal érezhet hiányt abban a tekintetben, hogy Nevenkin sem Budapest ostromának historiográfiáját, sem a felhasznált források körét, azok esetleges forráskritikai problémáit nem mutatja be, azokat nem vizsgálja. A visszaemlékezések felhasználhatóságának korlátáival is csupán egy lábjegyzet erejéig foglalkozik (683. 95. jegyz.). A levéltári források bemutatása során különösen azt lett volna érdemes tisztázni, hogy a CAMO rendkívül korlátozott kutathatósági feltételei mellett milyen arányban sikerült hozzáférnie a kutatásának tárgyát képező dokumentumokhoz. Ugyancsak meglepő koncepcionális döntés, hogy a német-magyar csapatok kitörési kísérletének a kötet mindössze 10 oldalt szentel, annak ellenére, hogy Ungváry Krisztián és Ványai Márton utóbbi években megjelent publikációi, valamint Számvéber Norbert HM HIM Hadtörténelmi Délutánok rendezvénysorozata keretében megtartott 2019. február 23-ai előadása is rámutat arra, hogy ennek szovjet részről is gazdag dokumentációja van. Külön szót kell ejtenünk a kiadvány mellékleteként szolgáló második kötetről is. A Bécs még várhattad szemben ebből a mellékletből kimaradnak az egyes alakulatok állományával és feltöltöttségével kapcsolatos részletes kimutatások, viszont rendkívül gazdag kép- és térképanyag kapott benne helyet. Elsősorban utóbbira kell felhívnunk a figyelmet, ez ugyanis arra mutat rá, hogy az események szovjet katonai források segítségével gyakorlatilag a megerődített körletek szintjén rekonstruálhatóak. Ugyanakkor a kötetből éppen az átfogó, az egész városban vagy egyes városrészekben végbement harcokat bemutató térképek hiányoznak. Emiatt hasznos lehet, ha az olvasó Nevenkin adatgazdag leírásának követéséhez Ungváry Krisztián Budapest ostroma monográfiájának utóbbi kiadásaihoz mellékelt, Mihályi Balázs által szerkesztett részletes Budapest-térképet is felhasználja. Nevenkin könyvének kiadása kapcsán mindenképpen megemlítendő, hogy az idegen nyelvű hadtörténeti munkák rendkívül heterogén minőségű magyar fordításai közül a recenzeált kötet kiemelkedik, ami Barnaky Péter fordító, valamint a fordítás szaklektorálását végző Számvéber Norbert munkáját dicséri. 855
