Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kamen Nevenkin: A Budapest Erőd. A magyar főváros ostroma, 1944–45. I–II. (Fóris Ákos)
TÖRTÉNETI IRODALOM Kamen Nevenkin A BUDAPEST ERŐD A magyar főváros ostroma, 1944-45. I —II. (Hadiakadémia) Peko Publishing, Bp. 2019. 1116 + 467 oldal Budapest 1944—1945- évi ostroma alighanem a második világháború magyarországi hadtörténetének legtöbbet kutatott és legtöbb publikációt eredményező témája. Az eddigi feldolgozások viszont jórészt „féloldalasak” voltak. Habár az államszocializmus időszakában magyar nyelven is jelentek meg szovjet visszaemlékezések, Tóth Sándor a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma Archívumának néhány dokumentumát felhasználta monográfiájában (Budapest felszabadítása, 1944—1945- Bp. 1975.), Számvéber Norbert és Ungváry Krisztián legújabb, a budapesti harcokkal foglalkozó munkáikban pedig bedolgozták az elsősorban Pamjaty Naroda oldal révén nyilvánossá vált szovjet dokumentumokat, az ostrom történetének szovjet szempontú feldolgozása továbbra is megírásra várt. Ezen a téren számottevő előrelépést jelentett azonban Kamen Neven kin bolgár történész 2019-ben megjelent kétkötetes, több mint másfélezer oldalas monográfiája. A szerző a nem orosz kutatók számára zárt Centralnij Arhiv Minyisztyersztva Oboroni Roszszijszkoj Fegyeraciji (CAMO, Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériumának Központi Irattára) őrizetében lévő, korábban fel nem tárt szovjet dokumentumok - elsősorban az ostromban résztvevő hadtestek és hadosztályok hadinaplóinak - felhasználásával írta meg a város ostromának minden korábbinál részletesebb feldolgozását. Fontos kiemelni, hogy ez nem jelenti a tengelyhatalmi csapatok anyagainak negligálását. Nevenkin a védők részéről elsősorban a National Archives and Records Administration (NARA, [Amerikai Egyesült Államok] Nemzeti Levéltári és Nyilvántartási Igazgatóság) őrizetében lévő, német hadműveleti iratokról készített mikrofilmmásolatokat használta fel, emellett pedig a források között megjelennek a CAMO 500. fondjában található német trófeaanyagok, valamint a Bundesarchiv Militärarchiv (BA MA, [Németország] Szövetségi Levéltár - Hadilevéltár) és a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár iratai is. Az itt ismertetett kötet Nevenkin 2012-ben angolul, majd 2014-ben magyarul megjelent Bécs még várhat. A budapesti hadművelet bevezető szakasza című monográfiája folytatásának tekinthető. A 108 napos budapesti hadművelet kezdeti szakaszának bemutatását követően a szerző alapvetően a főváros 52 napos ostromára koncentrál. A hadműveletek más, ugyancsak a fővárost érintő harcai - gondolva itt elsősorban az 1945. januári német felmentési kísérletekre - kívül esnek a kötet fókuszán. A könyv kiadói előszava is leszögezi, hogy a műben „vegytiszta hadtörténeti munkáról” (2.) van szó. Ilyen módon több, szintén Budapest ostromához szorosan kapcsolódó kérdés - elsősorban a Vörös Hadseregnek a polgári lakossággal és hadifoglyokkal való viszonya - legfeljebb csak említésszerűen jelenik meg. Ugyancsak nem szól a szovjet csapatok mögöttes területi igazgatásáról és biztosításáról, valamint a Vörös Hadsereg - a Budapest Főváros Levéltára oldalán olvasható dokumentumok által is alátámasztott - belső problémáiról. Ezeknek a kérdéseknek a kifej tétlenségé néhány helyen vitathatóvá teszi a szöveget. így ugyan üdvözlendő megoldás, hogy egodokumentumok alapján a szerző több alkalommal is közöl a polgári lakosság nézőpontját illusztráló forrás részleteket, viszont azokat a legtöbb esetben nem elemzi, annak ellenére sem, hogy ezekben a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakról, fosztogatásról vagy más atrocitásokról is szó esik. Ugyancsak problematikus, ahogyan a szerző a civilek hadifogságba hurcolását kezeli. Nevenkin mindezt azzal igazolja, hogy a védők körülbelül 20-30 ezer polgári személyt soroztak be, miközben — amint többek közt a monográfia szaklektora egy szerkesztői jegyzetben (499. 2. jegyz.) is jelzi -, erről sem magyar, sem német források nem számolnak be. SZÁZADOK 156. (2022) 4. SZÁM 854
