Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Valuch Tibor: Mindennapi történeteink. Válogatott társadalomtörténeti tanulmányok (Bartha Eszter)
TÖRTÉNETI IRODALOM tett Görgei-indulót, amely értelemszerűen pozitív színben tünteti fel az egykori hadvezért. Ezt követően végigkövethetjük, miként jutott el a magyar társadalom addig a pontig, hogy Görgei személyét árulóként énekelje meg. Vajda László Megjegyzések a Görgei-ikonográfiához című értekezésében választ kapunk arra a kérdésre, hogy az ábrázolások tanúsága szerint miként alakult ki a Görgei-kérdés, a Görgei-kultusz és -ellenkultusz. Görgeit számos alkotásban megörökítették, aminek okai egyrészt a katonai sikereiben, másrészt a fegyverletétel körüli eseményekben, harmadrészt pedig személyének pozitív, illetve negatív megítélésében keresendők. A szerző a szabadságharc alatti alkotásokkal kapcsolatosan szám szerint hetvenről tesz említést - ezek nagy része metszetekből áll. A 19. század végén a Görgeit ábrázoló alkotások száma megnövekedett, amelynek okait Vajda a rehabilitációs mozgalomban, illetve Görgeinek a művészekkel ápolt jó kapcsolatában látta. A szerző kiemeli, hogy a szabadságharc egykori fővezérének halálát követően még hosszú évek teltek el, mire szobrot vagy emlékoszlopot állítottak számára. Összességében elmondhatjuk, hogy a szerzők számos, eddig kevésbé ismert szempont alapján továbbárnyalják a Görgeiről kialakult nézeteinket, ismereteinket. A kötetben hely- és névmutató is helyet kapott, könnyebbé téve a célzott keresést. A munka méltó megkoronázása a két Görgei-emlékévnek, s bár a szerkesztőknek terjedelmi okokból nem állt módjukban az öszszes konferencia-előadás anyagát közölni, igényes válogatás került az olvasók kezébe. A munka hozzájárul Gyulai Pál Romhányi. Költői beszélyének negyedik énekében megfogalmazott jóslatához: „S te tip rótt hős, hogy’ meggyaláznak, / Kikért te annyit áldozál, / Majd egykor vége lesz e láznak / Megismerik, hogy ki valál.” Ress Zoltán Valuch Tibor MINDENNAPI TÖRTÉNETEINK Válogatott társadalomtörténeti tanulmányok Kronosz, Pécs 2020. 276 oldal A jelenkortörténet egyszerre hálás és ugyanakkor rejtett aknákkal telerakott kutatási terület. Hálás, hiszen számos kortárs szemtanúval találkozhatunk, és valódi kincsesbányája az oral historynak. Azonban veszélyes terep is, hiszen mindig akadnak, akik másképp emlékeznek, más képet őriznek a „megélt történelemről”, mint ami a nagy gonddal megírt, megannyi forrással és hivatkozással ellátott tudományos munkákban olvasható. Szélsőséges esetben saját személyes tapasztalataikra vagy eltérő politikai meggyőződésükre hivatkozva egyesek az adott munka tudományos értékét is elvitatják. A megélt történelem természetesen lehet nagyon különböző, a jelenkor-történész azonban éppen azt tekinti feladatának, hogy az egyes mozaikokon, szubjektív látásmódokon túl keresse azt az objektív tudományos igazságot, amely többet és másképp mond egy adott korról, mint egy egyéni visszaemlékezés. Valuch Tibor új tanulmánykötete - amelyben a szerző tíz év (2007-2017) szellemi terméséből válogatott 15 írása kapott helyet - mindenben megfelel a fenti elvárásnak. Miközben egyéni mozaikokat, élethelyzeteket, sorsokat villant fel, a mindennapi élet mélyfúrásai nyomán kibontakozik egy olyan általános kép, amely a tudományos diskurzus szintjére emeli az egyéni tapasztalatokat és a szubjektív emlékezést. Mindehhez természetesen nem csak az oral history forrásaira 851 SZÁZADOK 1^6. (2022) 4. SZÁM
