Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Buza János: Magyarországi és erdélyi pénzértékek a 16–17. században. Közép-európai kitekintéssel (Mátyás-Rausch Petra)
TÖRTÉNETI IRODALOM kamaráknak a korabeli pénzügyigazgatásban játszott szerepe áll a legközelebb. Búza Jánosnak teljesen igaza van abban, hogy a pénzverés, többek között a nagybányai bányakamara, valamint az erdélyi bányakamarák üzemszervezeti kereteinek feltárása még várat magára, annak ellenére, hogy az előbbi pénzverőház tisztségviselőivel kapcsolatban már az elmúlt két évszázadban is jelentek meg kiváló forráskiadások, elsősorban a Numizmatikai Közlöny hasábjain. Az erdélyi pénzverésnél maradva a szerző új kutatási irányt is mutat, hiszen a közép-európai térségben kétes hírnévre szert tévő „oroszlános tallér”-ok erdélyi jelenlétével kapcsolatban megjegyzi, hogy a megnevezés nem minden esetben jelenti az adott érme németalföldi származását. Ez az állítás I. Rákóczi György pénzügypolitikájának megítélésében is változást hozhat, mivel a fejedelem 1637-ben többek között oroszlános tallérok verésére is szerződést kötött lengyel pénzverőkkel. A kötet nagy erénye, ahogy már említettem, hogy a pénztörténeten keresztül tágabb mikro- és makrogazdasági folyamatokat ismertet meg az olvasóval, feltárja a korabeli politikai történések gazdasági mozgatórugóit és azok hatásait, kiemelve az adott térség természeti adottságainak és pénzverésének kapcsolatát. Utóbbira kiváló példa az erdélyi pénzverés struktúrája, amelyre nagy hatással volt az éves portai adó beadási kötelezettsége, hiszen az oszmán vezetés minden esetben elvárta, hogy az erdélyiek jó minőségű pénzérmékben fizessék ki az adót, ez a kötelezettség pedig nagymértékben befolyásolta az erdélyi érmekibocsátás felépítését. A tágabb értelemben vett közép-európai térségben forgalomban lévő pénzérmék részletes ismertetése révén megismerhetjük a korabeli távolsági kereskedelem legfontosabb csomópontjait, azok kapcsolatát a magyar és erdélyi területekkel, a forrásokon alapuló alapkutatások révén pedig újra bizonyítást nyer a mediterráneumnak és a nyugat-európai piacoknak a térségre gyakorolt kiemelkedő hatása. A Hódoltságban felbukkanó érmék sokszínűségén keresztül a szerző rávilágít, hogy a Hódoltság különböző fejlettségi szinten lévő gazdasági rendszerek közös metszéspontja volt (gondolunk itt Nyugat- Európa, a korabeli Közép-Európa és a mediterráneum államaira), és ezek a rendszerek fejlettségüktől függetlenül természetesen hatottak egymásra. Itt kizárólag az oláh forint nevű érme bemutatását emelném ki, amelynek emiszsziója nevével ellentétben semmilyen módon nem köthető a román vajdaságokhoz, ugyanis egy északnyugat-európai kikötő város, Emden pénzverdéjéből származott, majd a mediterrán térségből az Oszmán Birodalmon és Havasföldön át került Erdély területére. Több helyütt olvashatunk arról is, hogy a „nagypolitika” mennyiben befolyásolta a térség gazdasági és pénzügyi viszonyait. A nagyobb oszmán hadjáratok alkalmával ugyanis több esetben is korábban ismeretlen érmék áramlottak be a térségbe francia ötös garas, be fik) — köszönhetően a zsoldfizetésnek —, és ezek a pénzfajok nem egy esetben okoztak kisebb-nagyobb monetáris válságot. Fontos kiemelnünk, hogy a kötet középpontjában a magyar és erdélyi területek pénztörténete áll, noha mindezt a szerző közép-európai kontextusba ágyazva tárgyalja. Többek között részletesen bemutatja az erdélyi pénzverésben fellelhető nyugat-, illetve közép-európai mintákat. Az utóbbi térségből egyértelműen Lengyelország pénzverése gyakorolta a legnagyobb befolyást az erdélyi érmekibocsátásra. A korszakot ismerő kutatók számára nem ismeretlen a dutka kifejezés, amely az Erdélyben és Nyugat-Európában egyaránt nagy karriert befutó váltópénz, a lengyel hármas garas másik neve volt. Utóbbi magyarországi - pontosabban nagybányai - kibocsátása több bányakamarai vezetőt sodort bajba, többek között ifjabb Felizian von Herbersteint is; ahogy az 1618. évi 19. törvénycikkely 2. §-a bizonyítja, a bárónak kizárólag jó minőségű dénár és tallér verését engedélyezték. A lengyel területekről beáramló érmék Kassát érintve az Erdélyi Fejedelemségen át jutottak el a Hódoltság, majd az Oszmán Birodalom Földközi-tengeri területei felé, ami világosan bizonyítja, hogy az Erdélyi Fejedelemség szorosan beágyazódott Európa gazdasági működésébe. 847
