Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Ádám – Bobay István – Hermann Róbert (szerk.): Görgei Artúr, „a tiprott hős”. Válogatás a 2016. és 2018. évi Görgei-konferenciák előadásaiból (Ress Zoltán)
TÖRTÉNETI IRODALOM A színvonalasan kivitelezett kötetben tartalmi szempontból sem találhatunk kivetnivalót. Nagybánya jogállásával kapcsolatban azonban mégis tehetünk egy kisebb észrevételt. Ismert tény, hogy a nagybányai pénzverdét a kora újkor évszázadaiban huzamosabb ideig erdélyi pénzverdeként tartották számon. A Báthory-dinasztia több tagja is veretett itt a képére érméket; a szatmári bányaváros pénzverőháza hozzájárult az erdélyi tallérverés egyik legfényesebb korszakához. A magyar uralkodók a szatmári bányavidék stratégiai jelentősége, valamint az ott található pénzügyigazgatási központ miatt egyetlen alkalommal sem mondtak le erről a területről, s noha az az erdélyi fejedelmek magánföldesúri birtokát képezte, közjogilag mindvégig a Magyar Királyság része maradt. Többek között ezzel lehet magyarázni, hogy noha 1622-től hivatalosan az iktári Bethlen-család birtokában volt, Nagybánya városa ebben az időszakban nem az erdélyi diétára, hanem továbbra is a magyar rendi országgyűlésre küldte követeit. A 16. század végén a Habsburg pénzügyi adminisztráció épp a Magyar Királysághoz való tartozás miatt figyelte egyre nagyobb aggodalommal, hogy az erdélyi fejedelmi igazgatás befolyása a nagybányai bányakamarában folyamatosan nő. Az 1580-as évek végén és az 1590-es évek elején élénk levelezés folyt az Udvari Kamara, a Szepesi Kamara, valamint Mátyás főherceg között arról, miként lehet és kell megakadályozni vagy korlátozni az erdélyi fejedelmek nagybányai pénzverését. A kérdést végül az oldotta meg, hogy Báthory Zsigmond a Habsburg-házba történő beházasodásával együtt birodalmi hercegi címet is kapott, így önálló pénzverésre lett jogosult. A kötet Búza János sok évtizedes kutatói munkájának eredményeit adja közre. Legnagyobb erénye annak a tagadhatatlan ténynek a bemutatása, miszerint a fejedelemség a pénzverését tekintve is a keresztény világ része volt, pénzverési mintái a szomszédos keresztény államokból származtak, s így Erdélyt a nyugat-európai tallérverés utolsó bástyájának tekinthetjük. Mátyás-Rausch Petra GÖRGEI ARTÚR, „A TIPROTT HŐS” Válogatás a 2016. és 2018. évi Görgei-konferenciák előadásaiból Szerk. Balogh Adám — Bobay István — Hermann Róbert Line Design Kft., Bp. 2020. 320 oldal Az 1848-1849-es eseményeket vizsgálva nehezen megkerülhető az egykori fővezér, Görgei Artúr személye, akinek a neve egybefonódott a szabadságharccal, a hadvezetéssel, a világosi fegyverletétellel, majd a jogtalan árulás képzetének bélyegével. Megpróbáltatásait öccsének, Görgey Istvánnak írt gondolatai foglalják össze a leginkább: „Emlékezel-e még, öcsém, azon mondásomra, hogy nekem - bármerre dőljön el hazánk sorsa - mártírszerep fog jutni. Jutott is: de ennyire kínteljesnek nem véltem volna. - Akasztófát, golyót vagy örökös börtönt vártam - rövid szenvedések után végső nyugalmat. De jelen állapotom százszorta rosszabb mindezeknél!” {Görgey Artúr: Életem és Működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben I-II. Bev. és jegyz. Katona Tamás. Bp. 1988. I. 111.) Görgei Artúr (1818-1916) megítélését a szabadságharc leverése óta számtalanszor átértékelték. A „Görgei-kérdés” sokáig politikai töltetet kapott, mivel az egykori fővezérről kialakított kép gyakrabban alapult a kortársak, majd az utókor érzelmein, mint a tényeken. Mára a személyét övező vita letisztult, és a történészek ítélőszéke felmentette Görgeit az árulás vádja alól. Noha a Kosáry Domokos által csak „intellektuális alvilágnak”nevezett kör még mindig vallSZÁZADOK 156. (2022) 4. SZÁM 848
