Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Fazekas Csaba: A szabadságharc és az 1848–1849. évi kolerajárvány összefüggései
FAZEKAS CSABA adatok, amelyek a fertőzött vízben jelölték meg a terjedés útját, inkább a „rossz levegőben” való továbbfertőződést hangsúlyozták. A bel- és külföldi sajtóhírek gyakran említették az orvosok vitáit a kolera eredetéről és terjedéséről, többségük azon az állásponton volt, hogy „a cholera mint az idei revolutionalis szellem, nem ragályos, hanem járvány és a levegőben fekszik”.16 A kolerajárvány adatait egyébként helyben lelkiismeretesen gyűjtő és értékelő Nyitra megyei orvos, Nagy József még az 1870-es években is fenntartotta azt a véleményét, hogy a kolera a számára kedvező körülmények között bárhol kifejlődhet, és terjedése inkább az egyes településekre jellemző talaj összetételével magyarázható.17 (Ne feledjük, a kolera természete, bakteriális úton való terjedése ekkor még nem volt ismert az orvostudomány előtt.) Az Országos Choleraügyi Választmány minden erőfeszítése ellenére — nyilvánvaló összefüggésben a változó hadi helyzettel - nem volt képes országos hatáskörben koordinálni a védekezést, tevékenysége leginkább Pest-Budára szorítkozott. A kolerához való viszonyt talán legjobban egy kor társ publicista véleménye fejezte ki, aki arról írt, hogy milyen fontosak az orvosok által ajánlott gyógymódok (meghűléstől való óvakodás, gyógyfüvekből főzött teák fogyasztása, meleg borogatás, izzasztás), majd elismerte, hogy „nekünk azonban mindezekkel sem sikerült még a járványt megszüntetni”, és elismerte, hogy bizony jelentős a kolerában elhunytak száma, majd így folytatta: „Egyébiránt ne higgyék ám vidéki olvasóink, hogy minket oly nagyon zavarna itt ez a cholera; föl sem vesszük, s fővárosunk lakói oly hidegen olvassák át ezt, mit önöknek írunk, mintha csak a Jellachich vagy Windischgrätz királyi biztossá neveztetését olvasnák; ránk nézve egyik sem veszedelmesebb a másiknál, rémítő pedig egyátalában nem. Ügy vagyunk, mint az egyszeri cigány, kit midőn akasztani akartak, s eldörgött felette a »meg kell halnod«, azt felelte egész laconice: Nem érek rá! Háborúra készülünk; kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy a halálról elmélkedjünk.”18 A hasonló megnyilatkozásokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kortársak gondolkodásában valóban jelen volt, de csak a háttérben a pusztító kolerajárvány, s nemcsak a hatóságok követtek el mindent a pánik elkerülésére, de nem is alakult ki ilyesmi a fertőzésveszély következményeként. 16 Kossuth Hírlapja, 1848. október 20. 432. 17 Nagy József: A cholera Nyitra megyében 1831-től 1874-ig. Nyitra 1876. 70., 74. 18 Kossuth Hírlapja, 1848. október 29. 463. A fennmaradt szórványos járványadatok november végén csökkenő tendenciát mutattak, decemberre „ellaposodott a járványgörbe”, és a kortársak joggal feltételezték, hogy a Debrecenbe költöző magyar kormányzatnak számos egyéb problémája mellett a kolerával kevésbé kell majd foglalkoznia. Amint hasonló pandémiák idején megfigyelhető volt, az 1848-ban Magyarországra is betörő járványnak később kialakult egy „második hulláma”, vagyis átmeneti visszaszorulás után május 85
