Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
A KIVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG, 1948-1978 Ezen a ponton korábbi írásaim állításait részben módosítanom kell. 2019-ig úgy véltem, hogy „egyedül 1961 és 1963-1964 között volt hatályban olyan intézkedés, amely kizárólag a nyugati kivándorlás esetében (a legálist is beleértve) a magyar állampolgárság automatikus elvesztését okozta”.70 Az újabb kutatásaim egyértelműen igazolják, hogy az 1961-es dátum helyett korábbi évszámokról lehet beszélni. Az illegálisan kivándorlók esetében már 1939-től élhetett az államhatalom az állampolgárságtól való megfosztással, míg a legálisan Nyugatra távozók 1955-től kezdve biztosan elvesztették állampolgárságukat. Valójában azonban komoly érvek szólnak amellett is, hogy már jóval korábban, 1948—1949 után is ez volt a helyzet. 70 Bencsik P: Kelet és Nyugat között i. m. 221. Összegzés A kivándorlás és a magyar állampolgárság elvesztésének összefüggése rendkívül ellentmondásosan alakult az 1945 utáni évtizedekben. Az 1961-ig hatályos (1909-ben elfogadott) kivándorlási törvény szerint az emigrálok nem vesztették el állampolgárságukat. Az 1878-as állampolgársági törvénynek viszont volt egy olyan (1948-ig hatályos) előírása, amely tíz év folyamatos távoliét után a magyar állampolgárság elvesztését írta elő. 1939-től 1957-ig volt érvényben az a szabály, hogy az illegálisan távozókat meg lehetett fosztani állampolgárságuktól, ám ez nem volt automatikus vagy kötelező. 1948 végétől a nyilvános, kihirdetett szabályok helyett ugyanakkor olyan második normarendszer (pszeudojog) jött létre, amelynek előírásai jórészt máig ismeretlenek, de gyakran ellentétesek voltak a formális joggal, és felülírták a nyilvános szabályokat. Emiatt a kérdés kutatói olykor a sötétben tapogatóznak az 1948 és 1955 közötti időszak esetében. 1955-től kettévált a külföldön élő (illetve oda letelepedő) és a kivándorló fogalma. A kivándorlók ettől kezdve automatikusan elveszítették magyar állampolgárságukat. A külföldön élő magyar állampolgár fogalmának bevezetése eredetileg talán csak a már korábban az ország területét elhagyó személyek feletti ellenőrzés bevezetésének szándékával történt - akkor is, ha Nyugaton éltek. De hamarosan (1956-ban) már a frissen távozók is élhettek ezzel a lehetőséggel. Feltehetően már ekkor is leginkább azok, akik szocialista országokba költöztek ki. Ez az újabb különbségtétel 1961 és 1963 között kötelezővé vált: a Nyugatra távozókat megfosztották magyar állampolgárságuktól. Ez a lépés számos furcsa ellentmondást okozott, végül Kádár Jánosnak sikerült elfogadtatnia a már korábban is felvetett javaslatát, így 1963 után a legálisan Nyugatra távozó magyarok is megtarthatták állampolgárságukat. Ez esetben 832
