Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
BENCSIK PÉTER kérelmezte visszahonosítását és kapott a visszahonosítás után konzuli útlevelet”.62 Ismét úgy tűnik, hogy a magyar állampolgárság megtartása (visszaszerzése) csak az érintett személyek kérelmére történt meg. A hazalátogató emigránsok a magyar konzuli útlevelükkel be is léphettek az országba, de ehhez — az ötvenes évek gyakorlatához hasonlóan - beutazási engedélyt kellett szerezniük. 62 3169/1964. Korm. határozat, MNL OLXIX-A-83-b-3169/1964. Lásd még MNL OLXIX-A-83-a-288. (1964. máj. 14.) 63 3204/1963. Korm. határozat. MNL OL XIX-A-83-b-3204/1963. 64 Národní archív Ceské republiky (Prága), fond Kancelár generálního tajemníka ÚV KSC Gustáva Husáka, ka. 385., inv. c. 1166., sign. 10986. Időközben — feltehetően az 1961-es véleményéhez továbbra is ragaszkodó Kádár kezdeményezésére — 1963-tól kezdve lehetővé tették a konzuli útlevél igénylését a véglegesen nyugatra távozó legális emigránsok számára is. Ezután tehát már ők is megtarthatták magyar állampolgárságukat. Az 1955 óta fennálló megkülönböztetés a külföldön élő magyar állampolgár és a kivándorló között azonban ezzel sem szűnt meg, mivel nyugatra továbbra is lehetett kivándorló útlevelet igényelni. Ez az eddigi logika alapján továbbra is a magyar állampolgárság elvesztésével járt. Ugyanakkor a továbbra is titkos határozatban szereplő új előírás a következőt is tartalmazta: „a kivándorolni szándékozó részére a határkilépőt akkor is ki lehet adni, ha a magyar állampolgárság kötelékéből való elbocsátását nem kérte”.63 A hatalom tehát már nem ragaszkodott mereven az emigránsok állampolgárságtól való megfosztásához. Más kérdés persze, hogy a határozat titkossága miatt ezzel a kiskapuval legfeljebb elvétve élhettek néhányan. Ettől kezdve a helyzet lényegében 1989-ig változatlan maradt, annak ellenére is, hogy a hetvenes években az útlevél- és kivándorlási szabályokat kétszer is újra szabályozták. A puhuló kádári diktatúra kiemelt céljává vált az emigráció iránti figyelem, beleértve ebbe a harmadik generációs, magyarul már nem beszélő rétegeket is. Az MSZMP úgy vélte, „célszerűtlen” az emigrációban direkt politikai tevékenységet folytatni, ehelyett inkább a kulturális szférára és az anyanyelv megtartására kell koncentrálni.64 Az 1970-es évek fejleményei 1970-ben és 1978-ban egyaránt komplett csomag született a kiutazási szabályok rendezésére: ezúttal sem törvényben, de legalább már törvényerejű rendeletben foglalkoztak a kérdéssel, amit további kormány- és belügyminiszteri rendeletek pontosítottak. A kivándorlás szabályai azonban nem változtak meg jelentősen. 1970-ben az egyetlen említésre méltó újdonság az volt, hogy a konzuli és a kivándorló útlevél elnyerésének feltételeit nyilvánosságra hozták. Ezek valójában teljesen 829
