Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
A KIVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG, 1948-1978 azonosak voltak: azok kaphatták meg ezen okmányok egyikét, akik szüleikhez, gyermekükhöz vagy házastársukhoz költöztek ki, továbbá Magyarországon nem volt eltartási kötelezettségük és köztartozásuk. Elsősorban az 55 évnél idősebbek távozását engedték meg, fiatalkorúak csak gyámhatósági jóváhagyással, hadkötelesek pedig a honvédelmi tárca engedélyével mehettek tartósan külföldre.65 65 4/1970. Korm. rendelet. Magyar Közlöny 26. (1970) 13. sz. 92-95. 66 Bencsik P: Kelet és Nyugat között i. m. 221. 67 6/1978. BM. rendelet 24. §. Magyar Közlöny 34. (1978) 78. sz. 806-810. Harminc napnál hoszszabb látogatás esetén azonban tartózkodási engedélyt kellett kérniük. 68 2/1970. BM rendelet. Magyar Közlöny 26. (1970) 13. sz. 95-98. 1978-ban szintén csekély változást találunk az útlevél- és a kivándorlási szabályok között. A kivándorló útlevelet ugyan végleg megszüntették, de valójában inkább csak helyettesítették a magánútlevélbe pecsételt kivándorlási engedéllyel. A konzuli útlevél is megszűnt, amit a külföldön élő magyar állampolgár magánútlevele váltott fel. Az alapvető szabályok ekkor sem változtak. A kivándorlási engedéllyel az országot elhagyó személynek ezután is le kellett mondania magyar állampolgárságáról (ez a helyzet 1989-ig változatlanul fennmaradt). A kivándorlási engedéllyel távozók magyar magánútlevelükkel továbbra sem térhettek vissza az ország területére, de ha más államban állampolgárságot szereztek, turistaként hazalátogathattak. (Sőt, az MSZMP PB már 1976-ban úgy döntött, hogy még a korábbi illegális emigránsok is hazalátogathatnak, feltéve, hogy már legalább öt év eltelt disszidálásuk óta.)66 A legfontosabb változás 1978-ban az volt, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok ezután külön engedély nélkül is beutazhattak az országba, ha érvényes magyar úti okmányuk volt.67 Vagyis egészen 1978-ig a külföldön élő magyar állampolgárokat azonosan kezelték a külföldiekkel, hiszen lényegében nekik is vízumot (beutazási engedélyt) kellett szerezniük. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a magyar állampolgárok abban az esetben is viszszatérhettek Magyarországra, ha az útlevelük lejárt. Ekkor egy külön engedélyt kellett kérniük a hazatérésre az ország valamelyik külképviseletén.68 Az 1970-es és az 1978-as szabályozás kapcsán egy Washingtonban 1979- ben megjelent kötet azt állította, hogy a két törvényerejű rendelet eltérése valójában nem olyan nagy, hogy az indokolná egy teljesen új jogszabálysorozat kiadását. A szerzőnek (William Sólyom-Fekete) úgy tűnt, hogy az új szabályozás csak elrejteni próbálta azt az egyetlen elemet, ami valóban megváltozott, s ami lényegében visszafejlődést jelentett: a külföldön való letelepedés jogának korlátozását. Kivándorlás helyett 1978-tól valóban a külföldön való letelepedés fogalmát használták a rendeletek; s bár megmaradt a kivándorlás is, a hatóságok állítólag ezt nem támogatták. Ennek az az igazi jelentősége — érvelt a szerző —, hogy a kivándorló kérheti a magyar állampolgárságból való elbocsátását, 830
