Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
A KIVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG, 1948-1978 jegyzékbe felvett személyeket az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni.”) Kötelezték őket arra, hogy másik országba költözésük esetén ismét regisztrálják magukat. Ez vonatkozott a Magyarországról tartósan külföldre távozó személyekre is.44 44 2/1956. BM rendelet. Magyar Közlöny 12. (1956) 3. sz. 17-18. 45 1955 kivándorló M típusú útlevél. Som Krisztián magángyűjteménye. 46 Som K: A magyar úti okmányok i. m. 25., 136. és 145. 47 Az egylapos kivándorló útlevél bevezetését lásd még MNL OL XIX-J-1-j Külügyminisztérium vegyes TŰK iratok 1945-64 (a továbbiakban: XIX-J-1-j) 29/b-07496/ 1955. KüM. A korszak kivándorló útlevelei ezúttal is erősen forrásértékűek. 1955-től ezek már nem kis füzetkék voltak, hanem egy ív papírból álltak, amelyen az alábbi nyomdai felirat olvasható: ,,[A] Magyar Népköztársaságba való visszatérésre nem érvényes. Ce passeport n’est pas valable pour retourner en République Populaire Hongroise.”45 Som Krisztián is amellett érvel könyvében, hogy az 1955-ös és az 1958-as kivándorló útlevelek egy utazásra szóltak, vagyis visszatérésre nem jogosították fel tulajdonosaikat.46 Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az 1903-as útlevéltörvény és az 1909-es kivándorlási törvény egészen 1961-ig hatályban maradt, és az utóbbi értelmében a kivándorlási útlevél visszatérésre is jogosította tulajdonosát.47 Az alsóbb szintű és persze titkos jogszabályok vagy utasítások azonban felülírták az évtizedekkel korábbi törvényt. Az 1956-os rendeletben jelzett „útiokmányt” hamarosan átnevezték „külföldön élő magyar állampolgárok útlevelére”. Ezt az okmányt azok a magyarok kapták meg, akik már külföldön élőkként regisztrálták magukat, illetve azok, akik tartósan külföldre vándoroltak, de meg akarták tartani magyar állampolgárságukat. A véglegesen emigrálok viszont már 1955 óta az új típusú (egylapos) kivándorló útlevelet kapták. Logikusnak látszik az a következtetés, hogy a kétféle úti okmány léte egyben azt is jelentette, hogy a kivándorló útlevéllel távozók kötelezően elveszítették magyar állampolgárságukat. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy 1948-ban még a kivándorló útlevél nem jelentette a magyar állampolgárság automatikus elveszítését (bár ez ekkor is gyakori lehetett, hiszen a kivándorló útlevél senkit sem jogosított fel a hazatérésre), 1955-ben azonban már emigrálás esetén kétségtelenül kötelező volt lemondani a magyar állampolgárságról. A harmadik állampolgársági törvény 1957 májusában, a Kádár-rendszer első parlamenti ülésszakán új állampolgársági törvényt fogadott el az országgyűlés. Nem egészen kilenc év alatt két állampolgársági törvény is született tehát, ami nem éppen szokásos törvényhozási gyakoriság, főleg az államszocialista Magyarország esetében. Az 1957. évi V. törvény fő 824
