Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
A KIVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG, 1948-1978 gukat, de végül ez nem került bele a szövegbe. Ennek indoklását érdemes idézni: „A megfosztás! jog adta lehetőség elég biztosíték az ország érdekeinek megvédése szempontjából, ezen felül még döntőbben államérdek, hogy az állampolgársági kapcsolat önkényes egyéni megszakítása által senki ne vonhassa ki magát az országnak a belföldiekre (állampolgárokra) vonatkozóan érvényes törvényeinek hatálya alól (azonos elgondolású a szovjet rendszer).”33 személy vagy csoport” értelemben volt csak használatos. Új értelemben Nagy Ferenc miniszterelnök kényszerből történt emigrálása után kezdték használni. (Saját kutatásom alapján, a korabeli újságok szövegének elemzésével.) 33 MNL OL M-KS 276. f. 54/4. ő. e. (1948. júl. 8.) 8. napirendi pont. 34 1310/1949. Korm. rendelet. Magyar Közlöny - Törvények és Rendeletek Tára 5. (1949) 33. sz. 302-303. 35 Stark T: Zsidóság a vészkorszakban i. m. 94. Az illegálisan kivándorlók kapcsán ugyanakkor további részletszabályozásra került sor. Egy 1949. februári kormányrendeletben - alig néhány nappal az új állampolgársági törvény hatályba lépése után — előírták, hogy a lakásnyilvántartást vezető hivatalok, illetve személyek kötelesek jelenteni azok nevét, akik az ország területéről engedély nélkül távoztak el. A rendelet alapvető célja az illegálisan emigrálok tulajdonának elkobzása volt. „Mellékesen” azonban az alábbi rendelkezést is beleillesztették: „Az ország területének elhagyására vonatkozó jogszabályok kijátszásának kell tekinteni azt is, 1. ha a hatósági megbízás folytán külföldre távozott magyar állampolgár a megbízás teljesítése, illetőleg a megbízás teljesítéséhez szükséges idő lejárta után Magyarország területére nem tér vissza; 2. ha külföldre távozott magyar állampolgár az útlevelének vagy más útiokmányának megszerzésénél vagy felhasználásánál magyar hatóságot félrevezetett.”34 A zöldhatáron való illegális határátlépés mellett tehát ettől kezdve a hazatérés megtagadása, illetve a jogtalan útlevélszerzés esetében is lehetségessé vált a magyar állampolgárságtól való megfosztás. A jogszabályok kijátszásának esetei közé sorolhatjuk azt a féllegális kivándorlási módot, amelyre Stark Tamás kutatásai hívják fel a figyelmet. Eszerint a zsidók kivándorlása terén a legális lehetőségek 1948-ban leszűkültek, de „1949 közepéig még rendelkezésre állt egy illegális útvonal Pozsonyon át Bécs felé. Ez a kiskapu a magyar Belügyminisztérium tudtával és nyilvánvalóan ellenőrzésével maradt nyitva. Sándor Imre, az Államvédelmi Hatóság őrnagya magabiztosan közölte 1949. június 20-án Smuel Bentsur izraeli konzullal, hogy »köztünk maradjon a szó, nyilván nem anélkül [távoztak], hogy efölött a magyar belügyi szervek legalább a fél szemüket be ne hunyták volna, mivel hogy ha akartuk volna, meg tudtuk volna akadályozni ezt az illegális kivándorlást«.”35 Értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy azÁVH útleveleket adott az emigrálni szándékozó zsidóknak, mivel 820
