Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
BENCSIK PÉTER anélkül lehetetlen lett volna számukra eljutni Pozsonyba is. Feltehetően ez az úti okmány Csehszlovákia területére érvényes magánútlevél volt, nem kivándorló útlevél. Valószínűleg a csehszlovák állambiztonsági szervekkel egyeztetve vált lehetővé, hogy az érintettek aztán át tudták lépni a csehszlovák—osztrák határt is. A feltételezést az is alátámasztja, hogy a zsidók kivándorlása jelentős anyagi haszonnal járó üzlet volt az ÁVH számára. Kiszely Gábor kutatásai szerint az ÁVH jó áron kivándorló útleveleket adott el egyes zsidó kérvényezőknek (egykori gyárosoknak, „burzsoá elemeknek”). Erről a kommunista párt vezetése, köztük maga Rákosi is tudott. Az útlevélgyár már 1945 óta működött és egy vallomás szerint egészen 1949 elejéig üzemelt. Néhány rabbi teljesen ingyen is útlevélhez jutott - legalábbis ha hiszünk az ÁVH-sok 1954-ben és 1957-ben tett vallomásainak. Az útlevelek árusításából származó bevétel egy részét az ÁVH kiadásaira, további részét állítólag kórházakra, iskolákra fordították, de természetesen jutott belőle az ÁVH vezetőinek magántulajdonába is.36 Feltételezhetjük, hogy az ily módon távozó zsidókat rákényszerítették, hogy „önként” mondjanak le magyar állampolgárságukról. Az ÁVH-nak elemi érdeke volt ugyanis, hogy későbbi viszszatérésük lehetőségét eleve kizárják; a korrupciós eset tanúit így tartósan eltávolíthatták az országból. 36 Kiszely Gábor: ÁVH. Egy terrorszervezet története. Bp. 2000. 223-226. 37 MNL OL XIX-J-l-k-29/a-164.146/9-1948. KüM (1949. Jan. 7.) A teljesen legálisan emigrálok számára viszont fennállt a lehetőség az állampolgárságtól való elbocsátásra. Ezt külön kellett kérvényezni. Azoknak, akik eleve egy új élet elkezdése céljából hagyták el az országot - ez különösen vonatkozott a holokauszt túlélőire -, nem sok értelme volt megtartani magyar állampolgárságukat. Az ezt alátámasztó (vagy éppen cáfoló) levéltári források sajnos meglehetősen esetlegesek. 1949 januárjában például jelentették, hogy Svájc nem ismeri el a magyar kivándorló útleveleket, és az ilyen okmánnyal rendelkező magyarokat hontalannak tekinti. A forrás a magyar külügyminisztérium iratai között található, és arra hívja fel a magyar külképviseleteket, hogy tájékoztassák a külföldi hatóságokat: a magyar kivándorló útlevelekkel rendelkezők az 1909-es kivándorlási törvény értelmében nem veszítik el állampolgárságukat. A kivándorlók bármikor visszatérhetnek az országba a belügyminisztérium engedélyével, érvel a dokumentum.37 Ugyanakkor számos jel mutat arra a forrásokban, hogy az ÁVH akcióiról és titkos rendelkezéseiről más tárcák sem tudtak semmit — feltételezhető tehát, hogy a külügyi tárca is tévesen hitte, hogy az 1909-es szabályok még érvényben voltak. A kettős normarendszer itt is tetten érhető: a szigorúan titkos szabályok még a teljes államapparátus számára sem voltak ismertek. 821
