Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
BENCSIK PÉTER nyomtatott K. betű van alkalmazva. Kiállítási érvénye: »visszavonásig«. A 6. oldalon van jelezve egy bélyegző alkalmazásával, hogy az utazás célja: kivándorlás. A 10. oldalon egy bélyegzővel nyomtatott szöveg: »érvényes visszavonásig«. Ez az útlevél végleges kivándorlás céljára állíttatott ki és Magyarországra való visszatérésre kizárólag akkor érvényes, ha erre az Államvédelmi Hatóság vezetője külön engedélyt ad. Ezzel az útlevéllel a kiállítástól számított 6 hónapon belül lehet elhagyni Magyarország területét. A kivándorló útlevél csak abban az esetben használható, ha az ÁVH Ütlevélosztálya által kiállított határkilépési engedély is mellette van. A határkilépési engedély a kiállítástól számított 4 napig érvényes. Ezt az igazolványt a kilépésnél a határrendészeti szervek bevonják.”30 30 Uo. 31 1948. évi LX. te. a magyar állampolgárságról, 17. § 1) bekezdés 2. pont, illetve 2) bekezdés. 32 Már 1947-ben feltűnt a magyar nyelvben a disszidens szó új jelentése, ami az illegálisan külföldre távozás összes típusát magába foglalta. A fogalom korábban a „politikai pártból kiváló, kiszakadó A kivándorlásnak tehát további, jóval szigorúbb szabályai voltak, mint a turistautaknak. Az útlevél csak hat hónapig volt érvényes, de ez alatt is bármikor be lehetett azt vonni. Ráadásul csak úgy lehetett használni, ha egy különálló kiutazási engedélyt csatoltak mellé, ami szűkén négy napig volt érvényes. A kivándorlás továbbra is „végleges”, vagyis örökre szóló, visszavonhatatlan jellegű aktusnak számított a szöveg szerint. Bár magát az útlevelet nem vonták be a határon, csak a határkilépési engedélyt, egyértelmű, hogy az csak egyetlen útra jogosította fel tulajdonosát, az országból való kiutazásra, a visszautazás joga nélkül. (Egyéb úti okmányok kapcsán, amelyek szintén egy utazásra szóltak, ezt egy oda-vissza útra értették, s ebben az esetben hazatéréskor magát az útlevelet is bevonták a határon.) Az idézett 1952-es forrás ugyanakkor közvetlenül semmit sem közöl arról, hogy a kivándorlók elveszítik-e magyar állampolgárságukat, vagy sem. A fentiek alapján azonban vélelmezhető, hogy az esetek többségében igen. A kivándorlás és a magyar állampolgársági jog viszonya 1948 és 1953 között Az 1939-es szabályozás az illegálisan emigrálok magyar állampolgárságtól való megfosztásáról változatlan módon belekerült az 1948-as második állampolgársági törvénybe is, kiegészítve azzal, hogy a megfosztás kiterjedhet az érintett személy feleségére és kiskorú gyermekére is.31 Az 1948-as szabályozás viszont nem tartalmazta már a távollétre vonatkozó szabályokat, vagyis a legálisan kivándorlók elvileg hosszabb távon is megtarthatták magyar állampolgárságukat. A törvény előkészületei során felmerült az az igény, hogy „a felszabadulás utáni ellenforradalmi disszidáltak32 és a nyugatosok” automatikusan elveszítsék magyar állampolgársá819
