Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
A KIVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG, 1948-1978 alapján hosszabbítható meg vagy terjeszthető ki.”25 Ez a szöveg bizonyítja, hogy az útlevélben szereplő „állampolgársága: magyar” bejegyzés, valamint az 1909-es kivándorlási törvény ellenére még a magyar hatóságok sem tekintették a kivándorló útlevelet — alig 6-12 hónappal annak kibocsátása és az ország elhagyása után - a magyar állampolgárság bizonyítékának. Ez tehát közvetett bizonyíték arra, hogy számos kivándorló már 1948—1949 fordulóján úgy hagyta el az országot, hogy egyidejűleg kérelmezte (kérelmeznie kellett) az elbocsátást a magyar állampolgárság kötelékéből. 25 1948M típusú útlevél (1948. június). Som Krisztián magángyűjteménye. 26 MNL OL XIX-A-83-a Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1944-1990 (a továbbiakban: XIX-A-83-a) 299. (1949. júl. 29.) 27 4176/1949. Korm. rendelet. Magyar Közlöny - Törvények és Rendeletek Tára 5. (1949) 161. sz. 1263. 28 Som Krisztián útlevéltörténész szerint ennek első ismert kiadási dátuma 1950. április 11. Som Krisztián: A magyar úti okmányok 1848-2012. Bp. 2014. 129-132., 192., különösen: 465. és 470. végjegyzet. 29 MNL OL XIX-B-10 BM Határőrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: XIX-B-10) 1952-V-21, 0759.597/1952. Habár az útlevelek kiadása az ÁVH joga volt, a kiutazási kérelmek elbírálása 1949. augusztus l-jétől az úgynevezett Külföldi Kapcsolatok Bizottsága (KKB) kezébe került.26 Minden egyes utazás jogosságát e testület állapította meg, élén Kiss Károllyal, az MDP Politikai Bizottsága tagjával. Az utolsó nyilvánosan is közzétett szabály 1949. július 29-én született, de már erre is elmondható, hogy az előírások legfontosabb pontját nem hirdették ki — konkrétan azt, hogy ki kaphat útlevelet és ki nem, illetve hogy milyen okai lehetnek a kérelem elutasításának. A rendelet első paragrafusát mégis érdemes idézni: „Külföldi állampolgároknak és állandóan külföldön lakó magyar állampolgároknak az országba történő beutazásához, valamint magyar állampolgároknak az országból történő kiutazásához a belügyminiszter engedélye szükséges.”27 Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 1) az útlevélen kívül egy külön engedélyre, lényegében kiutazási vízumra volt szükség a külföldre utazáshoz; 2) az útlevélen és a (beutazási) vízumon kívül a külföldieknek is külön engedélyre volt szükségük az országba való beutazáshoz; 3) végül, és ez a legfontosabb, a külföldön élő magyar állampolgárokat a rendelet úgy kezeli, mint a külföldieket, hiszen ők sem utazhattak Magyarországra külön engedély nélkül már 1949-ben sem. 1950-ben újabb típusú kivándorló útlevelet vezettek be.28 Ez az útlevéltípus még használatban volt, amikor a korszak egyetlen eddig ismert levéltári forrása megszületett az útlevelek kiadásáról 1952-ben.29 A dokumentumot érdemes hoszszabban idézni: „[A] Kivándorló útlevél piros vászonkötésben ugyanolyan, mint a látogató útlevél, azzal a különbséggel, hogy az útlevél belső első oldalán egy 818
