Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik Péter: A kivándorlás és a magyar állampolgárság, 1948–1978
A KIVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG, 1948-1978 Történeti előzmények A magyar kivándorlási jogot először még az első világháború előtt kodifikálták. A 19. század végi részleges szabályozásokat követően az első kivándorlási törvényt 1903-ban fogadta el az országgyűlés, az útlevél-, a határrendőrségről szóló és az idegenrendészeti törvénnyel együtt.3 A kivándorlás, amelynek szabályozását 1909-ben jelentősen módosították, a századelő korszakának egyik legfontosabb problémája volt.4 Évről évre 100-200 000 fő hagyta el az országot, elsősorban az Egyesült Államok irányába. A kivándorlók többsége úgy indult útnak, hogy csak néhány évre távozik, majd megspórolt pénzével együtt visszatér. Legtöbbjük földbirtokot vásárolt volna. A magyar kormány kezdetben már csak ezért sem akarta meggátolni vagy korlátozni a kivándorlást. Szerette volna azonban ellenőrzése alá vonni és felügyelni a folyamatot. A kivándorló akkori fogalma nem is egyezett meg a szó mai jelentésével. Az 1903-as törvény azt minősítette kivándorlónak, „aki tartós kereset céljából bizonytalan időre külföldre távozik”, 1909-től viszont az egy évnél hosszabb időre távozókat sorolták ebbe a kategóriába. A kivándorlók ennek értelmében természetesen megtartották magyar állampolgárságukat — maga a kormány pedig abban bízott, hogy néhány évvel később hazatérnek majd. Valójában azonban többségük tartósan az Újvilágban maradt. Az évtizedekkel korábban született első magyar állampolgársági törvény ugyanakkor az állampolgárság elvesztésének lehetőségei közé beiktatta a távoliét esetét is: aki tíz évig megszakítás nélkül az ország határain kívül tartózkodott, elvesztette állampolgárságát.5 Ennek következtében a századfordulón távozók közül sokan jártak így. 3 1903. évi IV. te. a kivándorlásról; 1903. évi V. te. külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról; 1903. évi VI. te. az útlevélügyről; 1903. évi VIII. te. a határrendőrségről. (Az 1949 előtti törvények szövegét lásd a Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár című sorozat évente megjelent köteteiben.) 4 1909. évi IL te. a kivándorlásról. 5 1879. évi L. te. a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről, 31. §. A törvény ugyanitt kimondta az alábbiakat is: „A távoliét folytonossága megszakittatik az által, ha az eltávozott magyar állampolgárságának fentartását a fentebb nevezett illetékes hatóságnak bejelenti, vagy újabb útlevelet szerez, vagy valamely osztrák-magyar konzuli hivataltól tartózkodási jegyet nyer, avagy valamely osztrák-magyar konzuli község anyakönyvébe beiratik.” A gazdasági okok által motivált emigráció jelensége az első világháború kitörésekor átmenetileg véget ért. A kormány 1914 nyarán megtiltotta a kivándorlást, hogy meggátolja a védköteles férfiak távozását az országból. A háború után a távozás újra lehetségessé vált, ekkor azonban már az Egyesült Államok által bevezetett bevándorlási kvóták érintették súlyosan a Magyarországról távozni kívánókat. A magyar kvóta ugyanis nem haladta meg az évi 1000 főt. A kivándorlók ezért új célországokat kerestek, köztük Kanadát, Brazíliát, Argentínát és kisebb 812
