Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kisling Zénó: Földrajz és diplomácia a Balkán-háború idején (1912–1913)
FÖLDRAJZ ÉS DIPLOMÁCIA A BALKÁN-HÁBORÚK IDEJÉN (1912-1913) hatásra vezette vissza: „Ritter teológiai, bevallott és színvallás nélküli követői [...] túlhajtották a földrajz módszerében ezt a természetes kíváncsiságot, és Németország [...] geográfusai, Ratzel, Kirchhoff, Wagner a német hegemónia terjesztését tekintik a földrajz fő céljának.”39 A hegemónia kiterjesztése iránti igény a századforduló Magyarországán is megjelent a magyar birodalmi gondolatban. Követői és népszerűsítői között több földrajztudóst is találunk. A kutatások alapján a magyar birodalmi gondolat lényegében a korszak imperialista gondolatvilága magyar megjelenési formájának tekinthető. Ez a századfordulón népszerűvé váló eszme a magyarság kulturális, gazdasági és politikai fölényét hirdette, s céljául tűzte ki a környező államok feletti befolyás növelését is.40 39 Uo. 155. 40 A magyar birodalmi gondolatról lásd Varga Bálint: A magyar birodalom koncepciói a hosszú 19. században. Századok 154. (2020) 1187-1206., illetve imperialista megközelítéséről lásd Bertényi Iván: A „magyar birodalmi gondolatról” - az I. világháború előtt. Kommentár 2. (2007) 4. sz. 40-56.; Romsics Ignác: A magyar birodalmi gondolat. Mozgó Világ 38. (2012) 8-9. sz. 6-18. 41 Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei. Bp. 1992. 149. 42 Diószegi István: Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája. Bp. 2001. 19-20. 43 Dupcsik Csaba: A Balkán képe Magyarországon a 19-20. században. Bp. 2005. 22. 44 Demeter Gábor: A modernizációtól az expanziós törekvésekig, a liberalizmustól a turanizmusig. Bp. 2018. 123. A Balkán az osztrák és a magyar földrajzi kutatásokban A Habsburg Birodalom mindig figyelemmel kísérte a Balkán-félszigeten történő eseményeket. Az imperializmus korában, amikor Hannah Arendt szavaival: „a polgárság a társadalom vezető osztályaként, további gazdasági fejlődéséhez már nem elégedett meg a nemzetállam nyújtotta keretekkel”,41 a Balkánra irányuló figyelme továbberősödött. Ennek az 1870-es évektől a külpolitikában is erősödő érdeklődésnek az alapja a gazdasági érdekek érvényesítése és a katonai-stratégiai célok megvalósítása, illetve egy délszláv államtömörülés kialakulásától való félelem volt.42 A növekvő érdeklődés a különböző tudományágak területén is jelentkezett, hiszen „más kultúrák megismerése és leigázása nagyon gyakran szoros kölcsönhatásban állt egymással: az ismeretek gyűjtése eszközül szolgálhatott a leigázáshoz”,43 így az ezzel járó tudományos eredményeket a kormányzatok gyakran saját érdekeik szolgálatába próbálták állítani. Ezt 1896-ban hivatalos szintre is emelték, amikor a bécsi Akadémián létrejött a Balkán Bizottság, és ezáltal Bécs vált a korszak délszláv kutatásainak abszolút központjává.44 A 19. század elejéig leginkább útleírások születtek a Balkánról, majd a Leo von Thun-Hohenstein vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején (1849— I860) bevezetett reformoknak köszönhetően az egyetemek váltak a tudományos 768
