Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Umbrai Laura: Miért lett lómészáros a főváros? Budapest húsellátás problémái a 20. század elején
UMBRAI LAURA A sertéskereskedelmet is nehezítették a helyenként és vásáronként is külön böző mértékben meghatározott szokványok. Budapest esetén a legelterjedtebb az úgynevezett Kőbányai usance volt, mely szerint „az élősúlyban kilogrammonként eladott sertések súlyából még páronként 45 kg-ot és 4%-ot vonnak le a vevő javára [...] bár gyakran képezi a levonás nagysága is az alku tárgyát”.71 3. 1181.; Weiss Manfréd levele a tanácshoz. BFL IV. 1407/b. 102109/1914-VIII isz., 369/1914. VIII. Isz. 71 A fővárosi sertés közvágóhíd megnyitásakor a működését szabályzó legelső, 1902-es szabályrendeletben még szerepelt a levonások tilalma, utóbb azonban a 879/1904. kgy. határozattal engedélyezték a fakultatív árusítás lehetőségét, vagyis a budapesti vásáron is elfogadottá vált a kőbányai szokvány alkalmazása. ,,[A] fakultatív rendelkezés teljesen illuzórikussá vált, mivel a budapesti piacon jóformán csakis levonások mellett árusítják a sertéseket.” Az Országos Gazdasági Egyesület kérelme a kőbányai szokvány ügyében 1913. december 10. BFL IV. 1407/b. 1750/1917-VIII. Isz., 151783/1913-VIII. isz. 72 A közélelmezési bizottság ülése. Fővárosi Közlöny, 1906. január 16. melléklet 4. H. mészáros például a jövedelem vagy a harmadosztályú kereseti adó megállapításáról azt állította, hogy a törvény szerint neki minden egyes marha után 5 ft hasznot kell kimutatnia, és a valóságos jövedelemtől függetlenül 78-79 krajcárt befizetnie. „Az adókivetés alapjául a közvágóhídi igazgatóságnak a kimutatását veszik figyelembe, melybe be van vezetve, hogy n.n. mészáros hány marhát vágott [...] azt hiszem, hogy nem a kiadást, hanem a jövedelmet kellene megadóztatni, úgy mint más polgároknál, mert az furcsa, hogy a mészárosnak muszáj nyernie, még akkor is, ha kimutatja, hogy veszteséges volt.” (Schubert László hozzászólása) Enquête i. m. 20. 73 A kortársak a fogyasztási adót egyenesen speciális budapesti adónak nevezték. Ebből a tételből ugyanis az egész ország adójának több mint a felét a fővárosi lakosok fizették meg. Különösen jelentős volt az állam bevétele a budapestiek húsfogyasztási adójából, ami nemcsak a sertés és a szarvasmarha után volt fizetendő, hanem Magyarországon egyedülállóan a vadhús esetén is. Ez utóbbit végül 1912-ben, a szárnyasokéval egyetemben megszüntették. Húsdrágaság szakértekezlet i. m. 17.; Bárczy István felterjesztése Wekerle Sándor miniszterelnök úrhoz. Fővárosi Közlöny, 1907. december 24. 3054-3055.; Glücksthal Samu interpellációja és Vázsonyi Vilmos hozzászólása húsdrágaság ügyében. Fővárosi Közlöny, 1910. szeptember 30. 1588.; Előterjesztés Vázsonyi Vilmos és társai indítványa ügyében a szárnyas állatok és a vadhús után szedett állami és községi adók eltörlése ügyében. Fővárosi Közlöny, 1910. december 16. 2173-2174.; Előterjesztés a drágaság enyhítése tárgyában. Fővárosi Közlöny, 1911. november 17. 3325-3326., 3328.; Budapest Statisztika és Közigazgatási Évkönyve. Bp. 1914. 253.; Közigazgatási jogszabályok gyűjteménye. Bp. 1932. 1974., 2036.; Országos Állattenyésztési Értekezlet. Köztelek 22. (1912) 6. sz. 174.; GellériMór: Hetven év a magyar ipar történetéből. Bp. 1912. 445.; Umbrai L.: Aki veszített i. m. 239. 74 Csízik Gyula: Budapest székesfőváros múltjából és jelenéből. Bp. 1913. 113. Ez 1913-ban például az összes érintett élelmiszercikk után 35 millió koronát hozott az államkincstárnak és 5 millió korona bevételt a fővárosnak. A szerbiai húsbehozatal kérdése a közgyűlés előtt. Fővárosi Közlöny, 1910. október 25. 1808.; P.Sz.F. [Perényesi Szabó Ferenc]: A német városok húsfogyasztási adójának eltörlése. Városi A kortársak a magas húsárakat a rajtuk lévő aránytalanul magas állami és városi terhekkel is magyarázták. Rendszeresen sérelmezték például a jövedelemadó mértékét,72 de leginkább a fogyasztási adó borzolta a kedélyeket. A főváros húsvásárló lakosságát ugyanis ez utóbbi jóval nagyobb mértékben érintette, mint az azt inkább csak termelő vidékieket vagy a történelmi okok miatt jóval stabilabb gazdasági háttérrel rendelkező (és emellett kedvezőbb fogyasztási adótételekkel is terhelt) bécsieket.73 Maga a fogyasztási adó két részből állt: a nagyobbik hányadát az államnak fizették, a kisebbet pedig pótadóként a városnak.74 Továbbemelte az 757
