Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A sohasem volt pápai követek. Új szempontok a 14. századi krónikakompozíció 187. fejezetének értelmezéséhez
BARABÁS GÁBOR Tódor olomouci püspök, a lengyel fejedelmek,113 illetve a Magyar Királyság világi méltóságviselői, többek között a Kőszegi testvérek és Borsa nb. Roland voltak. 114 Készült oklevél a legátusi provinciák klerikusainak címezve,115 és a gubbiói püspök is kapott egy újabbat megerősítve teljes legátusi felhatalmazását.116 113 RPR 23338. sz. 114 RPR 23329-2333. sz. 115 RN IV. 4316-4317. sz. 116 RPR 23339., sz., RN IV. 7563. sz. Vö. Clifford lan Kyer: The Papai Legate and the ’Solemn Papal Nuncio 1243-1378: The Changing Pattern of Papal Representatio. Doktori (PhD) értekezés. University of Toronto. Toronto 1979. 41-43. 117 Kádár Tamás: Az Árpád-házi uralkodók és az országlásuk idején hercegi címmel tartományi különhatalmat gyakorolt külhoni, fejedelmi származású előkelők, valamint azok családtagjainak elhalálozási és temetkezési adatai 997-1301 között. Fons Forráskutatás és Történeti Segédtudományok 19. (2012) 57-108. 105-106. 118 RPR 23342. sz., RN IV. 4315. sz. 119 Benvenuto fő megbízása mellett a nándorfehérvári püspöki méltóság betöltésével kapcsolatban kapott mandátumot, IV. Miklós egy Rómával hitegységen lévő főpap beiktatását parancsolta neki, ezzel mintegy előkészítve a latin rítusú püspökség megalakítását. RPR 23345. sz., RN IV. 4344. sz. Lásd Ternovácz Bálint: A nándorfehérvári püspökség története a középkorban. In: Középkortörténeti tanulmányok 10. A X. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2017. június 7-9.) előadásai. Szerk. Szanka Brigitta - Szolnoki Zoltán - Nagy Zsolt Dezső. Szeged 2018. 117-131., itt: 119. 120 RN IV. 4360. sz. 121 RN IV. 4316-4317., 4323-4325. sz. 122 RN IV. 4345-4359., 4361-4369. sz. Mindezek alapján is bizonyosnak látszik, hogy IV. László július 10-ei halálának híre117 ekkor még nem ért el az egyházfőhöz, ugyanis július 29-ei kelettel egy újabb intés készült a magyar királynak címezve a pápai kancelláriában.118 Egy nappal később, július 31-én, illetve augusztus 1-jén további iratokat állítottak ki.119 IV. Miklós egyrészt kiterjesztette Benvenuto felhatalmazását Bosznia területére is,120 másrészt ezúttal a salzburgi érseknek, a passaui püspöknek, illetve a legátus felhatalmazási területeinek az egyházi, valamint lovagrendi elöljárói mellett általános címzéssel írt megbízottja érdekében.121 Az, hogy IV. Miklósnak komoly tervei lehettek Benvenuto legációját illetően, jól látszik mindezeken túl abból is, hogy 1290. június 13. és 23. között több alkalommal, majd augusztus 5-én ismét különleges jogosítványokat, úgynevezett facultasokat biztosító iratokat állítottak ki számára a pápai kancelláriában. Benvenuto egyebek mellett felhatalmazást kapott arra, hogy a legációja anyagi fedezetét biztosító procuratio megfizetését kikényszerítse, hogy egyházi fenyítékek alóli feloldást, valamint különböző típusú felmentéseket adhasson egyháziaknak, illetve a keresztesekhez hasonló bűnbocsánatban részesíthessen laikusokat és klerikusokat egyaránt, a hitetlenek ellen pedig keresztes hadjáratot hirdethessen.122 A lehetséges intézkedések széles spektruma fényében furcsán hat, hogy a felhatalmazott legátus 1290 májusa és augusztusa között mégsem indult útjára, holott 707
