Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
ÚJ SZEMPONTOK AZ 1041-1044-ES ÉVEK MAGYAR-NÉMET KONFLIKTUSSOROZATÁHOZ tovább akart volna haladni, sőt úgy tűnik, hogy a forrásokban pontosan meg nem nevezett, de nagyjából a mai Északnyugat-Felvidékre helyezhető terület elfoglalásával ez a hadjárata elérte a kitűzött célját. Véleményem szerint arról sem beszélhetünk, hogy egészen a Garamig az ellenőrzése alá vonta volna a térséget, hanem az eddig haladó támadással legfeljebb nyomást akart gyakorolni Aba Sámuelre, esetleg egyfajta erődemonstrációt tartott (akárcsak egy évvel később, amikor a Rábcáig vonult). Még fontosabb, hogy Orseolo Péter visszahelyezéséhez sem ragaszkodott túlzottan: hiszen a lakosok követelésére végül az egyik Árpádházi herceget (valószínűleg Bélát) ültette az elfoglalt régió élére.51 Ügy tűnik tehát: Henriknek inkább csak az lehetett fontos, hogy egy hozzá hűséges — és neki vélhetően hűbéri esküt tett - személy uralkodjon az elfoglalt területen, akinek személye másodlagos kérdés volt. 51 Galambosi Péter: III. Henrik 1042. évi hadjárata Magyarország ellen. Megjelenés előtt.; Báling Péter vélekedése az esettel kapcsolatban: „Véleményünk szerint sajnálatos módon a forrásadatok hiánya miatt a pontosan meg nem nevezhető személy uralma nem számíthatott a magyarországi elit támogatására, amit mi sem jelez jobban, hogy a császári hadak elvonulta után fennhatóságát gyorsan elsöpörte Aba Sámuel ellentámadása.” BálingP: Az Árpád-ház hatalmi kapcsolatrendszerei i. m. 169. 52 Annales Altahenses. MGH MGH Script, rer. Germ. IV. 32-33. 53 Uo. 33. III. Henrik második, a Magyar Királyság ellen irányuló katonai akciója 1043-ban zajlott le. Az Altaichi Évkönyv szerint a hadjárat előzménye volt, hogy a Paderbornban tartózkodó német királyhoz május 22-én magyar követek érkeztek, akik a náluk lévő német foglyok szabadon bocsátását, pénzbeli váltságdíjat és aranyat ígértek. Az uralkodó azonban úgy vélte, hogy ezzel csak az ő hadjáratát akarják megakadályozni, így azt felelte: csak akkor hajlandó kedvező választ adni a küldötteknek, ha azok „eddigi ígéreteikhez még mást is hozzátesznek”. Henrik válaszának mindkét elemére külön felhívnám a figyelmet, ugyanis ezek kulcsfontosságúak a német-magyar konfliktussorozat értelmezésében. Egyrészt, az uralkodó feleletéből nyilvánvaló, hogy a magyar követek megérkezésekor már terveztek egy újabb hadjáratot, amely (mint azt alább be is mutatom) közvetlen folytatása lehetett az 1042-es akciónak. Másrészt ennél is fontosabb az a feltétel, amelyet Henrik a követeknek adott válaszában hangoztatott, meglátásom szerint ugyanis a német uralkodó az 1031-ben elveszített területsáv visszaadásának felajánlását várta a magyar küldöttektől. (Ez az 1043-as hadjárat alább következő rekonstrukciója során szerintem világossá is válik.) Július második felében pedig, immár Regensburgban a magyar követek — elvileg kibővítve korábbi ígéreteiket — ismét megpróbálták békére bírni Henriket, ám - az Altaichi Évkönyv tanúsága szerint - mivel azt is kérték az uralkodótól, hogy esküdjön meg a békére, siker nélkül kényszerültek hazatérni. Valószínű, hogy a követség békeajánlata továbbra sem 52 53 678
