Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
KIS IVÁN győzelmet aratott, sőt még a Karintiát támadó csapatok is: utóbbi esetében annyi hozzátételt olvashatunk, hogy Pettaunál Gottfried elvette tőlük az addig megszerzett zsákmányt.47 47 SRH I. 326-327. 48 Annales Altahenses. MGH MGH Script, rer. Germ. IV. 31-32. Ehhez lásd Báling Péter: Az Árpád-ház hatalmi kapcsolatrendszerei. Rokonok, barátok és dinasztikus konfliktus Kelet-Közép- Európában a 11. és kora 12. században. Doktori (PhD) értekezés. Pécsi Tudományegyetem. Pécs 2019. 168-170. 49 Hermanni Augiensis Chronicon. MGH SS V. 124. 50 SRH I. 328.; Annales Hildesheimenses. MGH SS III. 103-104. A nagyszabású magyar katonai akció pedig kiváltotta Henrik válaszát. Húsvétkor Kölnben birodalmi gyűlést tartott, ahol a Német Birodalom főembereivel közösen Magyarország megtámadása mellett döntöttek. Henrik szeptemberben a Duna északi oldalán átkelt a Magyar Királyság területére, és — az Altaichi Évkönyv híradása szerint - kilenc várat hódított meg „azon a vidéken”. Az elfoglalt területrész élére pedig először Pétert akarta állítani, ám a lakosok egyet nem értése miatt végül a Szent István által megvakított Vazul valamelyik fiát, Andrást vagy Bélát helyezte ide.48 Reichenaui Hermann krónikáját ezúttal különösen fontos az altaichi forrás mellé helyeznünk: azt is megtudjuk ugyanis belőle, hogy a német uralkodó Hainburgot és Pozsonyt is feldúlta, és a Duna északi részét (állítólag azért ezt, mert a délit folyók és mocsarak oltalmazták) egészen a Garamig pusztította és hódoltatta. Továbbá, ugyancsak itt olvashatjuk, hogy a Henrik által a terület élére helyezett személyt Aba nem sokkal később elűzte.49 A Hildesheimi Évkönyvben és a magyar krónikában a fentiekkel összecsengő tartalom szerepel.50 A forrásokból az egyik vagy másik oldalra húzó, tagadhatatlan részrehajlás mellett kiszűrhetők azok az adatok — elsősorban a szereplők, dátumok és a helynevek —, amelyek segítségével képet alkothatunk az 1042-es év német—magyar ütközeteiről tanulmányom egyik fő kérdésének szempontjából is: mennyiben beszélhetünk a Magyar Királyság erőszakos alávetésére irányuló német katonai támadásról? Az 1042-es év eseményeinek rekonstrukcióját figyelembe véve nézetem szerint a válasz az, hogy egyáltalán nem. Mind Aba támadása, mind Henrik válaszcsapása elsősorban a két terület határai mentén zajlott, és határ menti területeket érintett: a magyarok az Osztrák és a Karintiai Orgrófság területét támadták (Traisen folyó, Tulln városa, Pettau), Henrik támadása pedig Pozsonyt és Hainburgot érintette. Egyedül a Garamig történő előrenyomulás tekinthető többnek, mint határ menti akciónak, valamint a meg nem nevezett kilenc vár közül is némelyiknek messzebb kellett esnie a Morva folyótól. Arra azonban semmi jel nem utal, hogy Henrik a Duna északi partján haladva a Garam folyónál 677
