Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
KIS IVÁN amelyek végigkísérték Henrik uralkodását. Az uralkodó egy-egy jelentős esemény kapcsán (békekötésekkor vagy édesanyja temetésénél) nyilvános bűnbánatot tartott: ilyenkor rendszerint mezítláb, vezeklőruhában jelent meg, és az összegyűltek előtt kitárt karral egy kereszt elé borult.17 Ez a gesztus párosulhatott azzal, hogy Henrik egyetemes békeindulgenciát hirdetett, ahogy tette ezt ménfői győzelme után is, amikor — az említett térdre borulása és nyilvános vezeklése után — összebékítette egymással a magyar királyt és népét.18 Kétségtelen tehát, hogy a teokratikus-béketeremtő király szellemisége olyannyira fontos szerepet játszott a német király kormányzása alatt, hogy ezt a korszakkal foglalkozó kutató (ha alapvetően a német—magyar háborúkat veszi is górcső alá) nem hagyhatja figyelmen kívül. 17 Erről a rituáléról Vsd. Althoff G.: Spielregeln der Politik i. m. passim 18 Varga G.: Heinricus III. rex pacificus i. m. 54. 19 „Ez a fajta »állam«, mely a kül- és belpolitikai események központi gravitációspontját jelöli, az Évkönyvekben nem jelenik meg. Az altaichi szerzetes ismeri ugyan és elvétve használja is az Ungaricum regnum és a korára nézve kimondottan újdonságnak számító Teutonicum regnum fogalmakat, melyeket - tekintettel a bennük tükröződő transzperszonális és institucionális jellegre - mai perspektívából szemlélve lehet Magyarországnak és Németországnak fordítani. Az a tény azonban, hogy az Évkönyvek a királyokat nem »német« avagy »magyar« királyként, hanem egyszerűen rcxként, azaz egy konkrét gentilis, egy adott népre utaló vonatkozás feltüntetése nélkül szerepeltetik, meggyőzően mutatja, hogy itt nem arról az »állam«-ról van szó, mely a benne élők közös, egyfajta »nemzeti« tudatában gyökerezik. Az Évkönyvek államfogalma sokkal inkább egy, a király uralmának alávetett, még geográfiailag is csak körülményesen behatárolható »országra« vonatkozik, mely éppen az uralkodói hatalomgyakorlás révén körvonalazódik.” Uo. 37. 20 Laudage, J.: Die Salier i. m. 35-48. A friss külföldi kutatások egyik új megállapítása - amelyet a magyar medievisztika jobbára figyelmen kívül hagy —, hogy all. századdal kapcsolatosan meglehetősen anakronisztikus modern nemzetállamokat, népek szembenállását vagy szövetségét, és egyáltalán azok viszonyát vizsgálni.19 Sokkal inkább egy olyan hálóról beszélhetünk, amelyet a királyok, hercegek vagy őrgrófok közötti személyes - adott esetben függőségi - kapcsolatok alkottak, leggyakrabban a hűbérúr és hűbéres függőségi viszonyai mentén. Ennek fényében egy esetleges expanzív-hódító célokat kitűző külpolitika sem értelmezhető a korszakra vonatkoztatva.20 így tehát, amikor IIL Henrik 1044-ben a Magyar Királyságra támadt, hogy az ottani uralkodót — az általa trónra ültetett Pétert — a vazallusává tegye, úgyszintén egy, a birodalmat átfogó személyes viszonyrendszer keretébe kívánta beleilleszteni a magyar királyt (meg is tette ezt 1045-ben, a királyi lándzsa átvételekor), nem pedig annektálni az elfoglalt területet a Német Birodalomba. Ezen a ponton érdemes kitérni III. Henrik hatalomgyakorlásának és általában a korszak viszonyainak egy fontos vetületére is. Egy olyan egységes Német Birodalomról, amellyel szemben például a Magyar Királyságnak meg kellett volna védenie magát, ekkor úgyszintén nem beszélhetünk. A Karoling Birodalom 671
