Századok – 2022

2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához

ÚJ SZEMPONTOK AZ 1041-1044-ES ÉVEK MAGYAR-NÉMET KONFLIKTUSSOROZATÁHOZ

expanzív-hódító külpolitikáról és német—magyar állami szembenállásról csak óvatosan beszélhetünk, hiszen éppen az olyan fogalmak, mint a „külpolitika”, „expanzió” vagy éppen az „államiság” all. századra vonatkoztatva anakronisztikusnak tekinthetőek, így használatukkal óvatosan kell bánni.12

3. kiadás. München 2011. 35-48. Továbbá: Pósán László: Németország a középkorban. Debrecen 2003. 30-79.

12 Varga G.:

Heinricus

III. rex

pacificus 57.

13 Uo. 48.

14 Weinfurter, S.: The Salian Century

i.

m. 96-98.; 102.;

15 Laudage,

J.:

Heinrich

III.

i.

m. 101-102.; Weinfurter, S.: The Salian Century

i.

m. 98-101.

16 Prinz,

F:

Kaiser Heinrich

i.

m. 539.

Henrik politikája, uralkodói önértelmezése és hatalomgyakorlása

A téma vizsgálatakor ki kell térnem a

III.

Henriket övező — és Varga Gábor tanulmányában is nagy hangsúllyal szereplő — rex

pacificus ideológiára.

Nem túlzás azt állítani, hogy a száli király alatt kiteljesedett a már a keleti frank uralkodóknál, különösen az Ottók alatt is szerepet játszó teokratikus királyság eszménye: Henrik Isten nevében kormányzott, Krisztus helytartójaként, az égi és a földi szféra között elhelyezkedve.13

Ez elméleti és gyakorlati értelemben is egy kettőséget jelentett. Henrik a keresztény ideák (mint például az igazságosság, jámborság, irgalmasság) legfőbb képviselője, közvetítője volt, ugyanakkor a korszak szellemiségétől áthatott egyházi vezető réteg is azt várta tőle, hogy mindezen eszméknek megfelelően, ezek nevében uralkodjon. A gyakorlati politikában - bár Henrik a hatalma alá vonta az egyházi intézményeket, sőt a központosítás érdekében egy királyi kápolnát is létrehozott—, a püspökök hatalmi pozíciói megerősödtek.14

A teokratikus királyságértelmezés egyik vetületeként Henrik uralkodása alatt egy fontos gondolat is érvényre jutott: a német uralkodó a korszak forrásanyagában, például Berno reichenaui apát leveleiben, Reichenaui

Hermann krónikájában,

a burgundiai származású Wipo káplán műveiben (Proverbia,

Tetr

alo

gus,

Gesta

Chuonradi imperatoris)

béketeremtő

királyként jelenik meg. Az említett szerzők a béke megteremtőjének, sőt a „béke fiának” láttatják, akinek uralkodása alatt soha nem látott egyetemes nyugalom köszöntött be.15

Természetesen a forrásokban nemcsak az uralkodó méltatását olvashatjuk, hanem az eszme jegyében a Henrikkel szemben megfogalmazott elvárásokat is. Utóbbi olyannyira igaz, hogy egyes esetekben a kor szerzői kifejezetten kritikus hangnemet ütöttek meg a német királlyal szemben, amennyiben az nem tett eleget a béketeremtés követelményének.16

Ezzel az eszmével függtek össze azok a demonstratív megnyilatkozások, 670