Századok – 2022

2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához

KIS IVÁN

(annak ellenére, hogy végül az valóban megtörtént).8

Varga fent ismertetett álláspontjának második része azonban számomra nem meggyőző: túlzásnak érzem azt állítani, hogy Henrik külpolitikai-katonai lépései valóban a német uralkodót körüllengő békevágyból vezethetőek le. Utóbbi inkább lehetett Henrik udvarának tudatos propagandája, mintsem valamiféle, a fegyveres támadások mögött álló „jámbor” motiváció.

8 Varga G.: Heinricus rex

pacificus i.

m. 54.

9 Lásd az 1. és a 2. jegyzetet.

10 Uo. 37.

11 A legfontosabb tételek: Hagen

Keller: Zwischen

regionaler Begrenzung und universalem Horizont. Deutschland im Imperium der Salier und Staufer 1024-1250. Berlin 1986. 89-106.; Friedrich Prinz: Kaiser Heinrich III. und seine widersprüchliche Beurteilung und deren Gründe. Historische Zeitschrift 246. (1988) 529-548.; Uö: Die Grenzen des Reiches in frühsalischer Zeit. Ein Strukturproblem der Königsherrschaft. In: Die Salier und das Reich. 1. Salier, Adel, und Reichsverfassung. Hrsg. Stefan Weinfurter. Sigmaringen 1991. 159-173.; Karl Brunner: Herzogtümer und Marken. Vom Ungarnsturm bis ins 12. Jahrhundert. Österreichische Geschichte 907-1156. Wien 1994.; Gerd Althoff: Spielregeln der Politik im Mittelalter. Kommunikation in Friede und Fehde. Darmstadt 1997. 21-57.; Stefan Weinfurter: The Salian Century: Main

Currents in

an Age

of Transition. Trans.

Barbara M. Bowlus. Philadelphia 1999. 85-111.; Johannes Laudage: Heinrich III. (1017-1056). Ein Lebensbild. In: Das salische Kaiser-Evangeliar. Der Kommentar. I. Hrsg. Johannes Rathofer. Madrid 1999.; Stefan Weinfurter: Ordnungskonfigurationen im Konflikt. Das Beispiel Heinrichs III. In: Mediaevalia Augiensia. Forschungen zur Geschichte des Mittelalters. Hrsg. Jürgen Petersohn. (Vorträge und Forschungen 54.) Stuttgart 2001. 79-100.; Johannes Laudage: Die Salier. Das erste deutsche Königshaus.

Megkísérelek ezért egy olyan rekonstrukciót felvázolni III. Henrik támadásainak okát illetően, amely eltér a magyar történeti kutatás megszokott nézőpontjától, és részben Varga véleményétől is. Annyit már itt fontos megemlíteni, hogy Varga Gábor vélekedése mögött felfedezhetőek a német középkorkutatás utóbbi néhány évtizedben III. Henrik (és általában a Száli-dinasztia) politikájával, uralkodói önértelmezésével, hatalomgyakorlásával kapcsolatban megfogalmazott új szempontjai, amelyek a magyar medievisztikába egyelőre — leszámítva Varga írását és Pósán László alább idézendő monográfiáját — még nem jutottak be. A korábbi német - és magyar - szakirodalom ugyanis a 11. századi viszonyokat a modern nemzetállamok ellentéteinek tükrében szemlélte, és a birodalmak, államok és népek antagonizmusát vizionálta.9

Ahogy azt Varga találóan megfogalmazta, az eltérés okát feltehetően a gondolati háttér különbözőségével magyarázhatjuk: a korábbi tudományos álláspont középpontjában ugyanis az államok, Németország, illetve a Német-római Birodalom és Magyarország kapcsolata, a függetlenség elvesztése, majd az állami, illetve nemzeti szuverenitás újbóli elnyerése áll.10

A 20. század végén, illetve a 21. században született tudományos munkák szerzői azonban modern szempontok visszavetítése helyett igyekeztek a 11. századi viszonyokat megérteni és a század eseményeit az akkori kor gondolkodásának keretei között elhelyezni.11

Ez utóbbi megközelítés fényében német 669