Századok – 2022
2022 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Jakab Réka – Kákonyi Anna: Táguló és szűkülő terek. A veszprémi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténete (Katona Csaba)
TÖRTÉNETI IRODALOM A két szerző jó érzékkel mérte fel, hogy egy „pillanatfelvétel” erejéig érdemes leltárt készíteniük. Ez mintha megtörné a kötet ívét, de mégsem: a százéves gyarapodási folyamatot bemutató fejezet lezárása a közösség társadalomtörténeti/demográfiai elemzése. Feltárul általa, hogy a zsidóság rekrutációja túlnyomórészt a belső utánpótlásból táplálkozott, s a város migrációs sodrása (nem meglepő módon) Veszprém vármegyére, illetve a környező megyékre gyakorolt erősebb hatást. A kereső népesség főleg a kereskedelemből fedezte megélhetését, számban őket követték az iparosok, majd az értelmiségiek/honoráciorok. (207., 66., 19.) A szerzők külön alfejezetet szenteltek a zsidóság térbeli megjelenésének, vagyis annak, hogy a szakrális intézmények hol nyertek teret a szó fizikai értelmében. Az épületek minősége, helyük a város fizikai/közösségi terében tükrözi azt a mozgásteret, amelyet a zsidóság igyekezett kitölteni. A fizikai egyúttal szellemi tér is volt, hiszen az épületek „csupán” megjelenítik az intézményeket, amelyeknek otthont adnak. Ezeket igyekeztek egy tömbben kialakítani, így jött létre az úgynevezett zsidó udvar. A szerzők nem mulasztanak el intézménytörténetet nyújtani, megtoldva mindezt a betöltött tisztségek bemutatásával. Segíti az áttekintést a belső borítókon közölt két térkép is, amelyek eltérő időmetszetekben (1850-es évek és 1930-as évek) mutatják be a zsidóság szakrális épületeit, illetve a zsidók által lakott ingatlanokat. A zsidóság térbeli elhelyezkedése keveset változott, jellemzően a Palotai út/Kossuth Lajos utca, Vásártér/Búzapiac tér, Szabadi utca/Horthy Miklós utca, Babocsai tér/Szabadság tér és Gizella tér környékén laktak, illetve előbbi három szegélyezte a zsidó udvarnak helyet adó területet is. Egy külön alfejezet foglalkozik az 1790. évi bíróválasztással (amelynek forrásai a Függelékben találhatóak meg, betekintést adva az összetett történet hátterébe). A közösség konfliktusait felszínre hozó aktus kijelölte a zsidóság mozgásterének határait, rámutatva arra, hogy a földesúrral fennálló, nem egyenrangú felek közt létező, ingatag viszony egyensúlya megbillenhet. A duzzadó botrány kiváltotta a felsőbb hatóságok figyelmét és azok beavatkozását vonta maga után. A földesúr egyértelművé tette, hogy a hasonló eseteket megtorolja, a közösség számára pedig világossá vált, hogy belső konfliktusaik napvilágra kerülése ellenkezik az érdekeivel. A kötet harmadik nagy fejezete az 1867 utáni időszakot öleli föl. Az 1849 és 1867 közötti, a magyar történetírásban mostoha sorsra kárhoztatott időszak önálló tárgyalása sajátos módon belesimul a polgári korszak értékelésébe. Ám egyfelől az 1849 utáni berendezkedés nem írható le reakciósként, mivel a Monarchia idején szárba szökkenő fejlődés gyökerei visszanyúlnak ide, másrészt az 1872 előtti időszak forrásadottsága szűkös. így e látszólagos hiátus nem szegi kedvét az olvasónak. A szerzők mozgásterét ebben a korszakban szignifikánsan eltérő forrásadottságok bástyázták körül, de ezt a problémát a lehetőségekhez mérten sikeresen hidalták át. Veszprém jogi, gazdasági és népesedési viszonyainak vázlatos ismertetése után a zsidó lakosság kereskedelmi és ipari tevékenysége kerül előtérbe, bemutatva a vállalkozásokat, illetve a modern idők jeleként a gyáriparban betöltött szerepüket. A kötet taglalja a zsidó elit szerepét, amelynek súlyát mi sem példázza jobban, mint a zsidók felbukkanása a virilislistákon, ahol arányuk a századvégtől rendre 30% körül mozgott, sőt meg is haladta azt. A zsidó virilisek a kereskedelmi, ipari és értelmiségi elit soraiból kerültek ki. A századelőn kiemelendő a zömében ügyvédekből álló értelmiség nagyarányú jelenléte, a feudális kötöttségek megszűnésével ugyanis megnyílt a tér a zsidóság előtt az értelmiségi pályák, valamint a városi hivatalok irányába. A kötetben „mini családtörténetek” sorjáznak a többgenerációs kereskedő famíliákról és (visszafogottabban) az értelmiségiekről és iparosokról. A zsidóközséget felváltó hitközség történetét - Kun Lajosra támaszkodva - érintőleg ismertetik a szerzők, és kellő távolságot tartanak attól a szemlélettől, amely szerint az izraelita felekezet uniformizálta követőit. A munkában bővebb teret kap a polgári fejlődés kulcskérdése, vagyis a gazdaságin túlmutató társadalmi integráció/asszimiláció kérdése. Ez kétpólusú vizsgálatot követel meg, hiszen 645
