Századok – 2022
2022 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Jakab Réka – Kákonyi Anna: Táguló és szűkülő terek. A veszprémi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténete (Katona Csaba)
TÖRTÉNETI IRODALOM a többségi társadalom befogadó készsége mellett a zsidóság asszimilációs nyitottsága is fontos tényező. A kötet rámutat, hogy a magyar nyelv elsajátítása általános volt. Ezt erősítette, hogy a hitközség hivatalos nyelve is a magyar lett a század utolsó negyedére. Az integráció jelei tetten érhetőek az iskoláztatásban, valamint a jótékonysági akciókban való részvételek révén is. Hasonló módon mutatkozott meg az integráció az egyesületi és más közéleti szerepvállalásban, valamint a honvédelemben (1848-tól). Végül a kétoldalú nyitottságot magánkapcsolatok sorával illusztrálja a kötet e fejezete. Mindebből látható, hogy a zsidóság asszimilációs készsége számottevő volt, Veszprém polgársága pedig nem hordozta terhes örökségként a feudális idők szembenállását. E mintázatok egy még sikeresebb polgári fejlődés ígéretével kecsegtettek, ám a „neobarokk” Horthy-korszak alkonya tragikus törést hozott. A 19. század fontos vívmányát, a polgári egyenlőséget már semmibe vette a numerus clausus. Az első zsidótörvény után pedig mind szűkebbre szabta a zsidóság mozgásterét a jogkorlátozás, a jogfosztás, amit követett a gettóba zárás, az elhurcolás, végül a megsemmisítés. A kötet számba veszi a családokat, amelyek tagjainak döntő többsége életét vesztette a holokauszt során. Zárás gyanánt a mű kitér arra, hogy a zsidóság újrakezdését számos tényező gátolta. Az elhunytak pótolhatatlan űrt hagytak maguk után, a túlélők közül sokan máshol kerestek feledést, illetve mind kevesebben vettek részt a közösség kovászának számító hitéletben. A szabadpiaci kereskedelmet elvető rendszer és a hitközség legfontosabb épülete, a zsinagóga államosítása szintén gátja lett annak, hogy újra megerősödjön a közösség. Szinte jelképes, hogy a hitközség tulajdonában nem maradt más, mint a temető. A szerzők példaként egy intergenerációs családtörténettel is szolgálnak, a Weisz-családéval. A kötet használatát melléklet segíti: archontológiai adatok, a zsidó népesség összeírásai (1818-ból és 1848-ból), a háztulajdonosok és bérlők listája (1850-ból és 1857-ből), a választásra jogosultak jegyzéke (1939-ből), a gettóba zártak, valamint a munkaszolgálatosok névsora (1944-ből). Nagyban hozzájárul a részletek megértéséhez, hogy a függelék közli a második fejezetben taglalt bíróválasztás forrásait. Ezek átírása megkönnyíti az olvasó dolgát, de a jegyzetek hiányát szóvá kell tennem. A kötetet gazdag forrás- és irodalomjegyzék zárja. A sűrű leírású szöveg plasztikusan ábrázolja, hogy a fizikai és jogi terek párhuzamos szűkülése hogyan szorította korlátok közé a zsidó közösséget, hogy végül — mintegy tölcsérként — el is nyelje azt. A kötet elsősorban nem kimerevített pillanatfelvételekkel dolgozik, azok legfeljebb támasztékként szolgálnak. Helyette a viszonyrendszerek szövevényét, azok ritmustalan ütemű változását ábrázolja folyamatában. A zsidóságot nem ragadja ki kontextusából, hanem megmutatja, miként ágyazódott be ez a közösség a helyi (mikro) társadalom szövetébe. Különösen azt követően domináns ez a szemlélet, hogy a feudális viszonyok megszűnésével a földesúr/ zsidóság viszonyrendszer semmissé lett, és a polgári társadalom utat nyitott az asszimiláció felé, amellyel a zsidóság élt is. Veszprém nyitott, befogadó közegnek mutatkozott, aminek a közös múlt durva megtörése vetett véget. A folyamatosan újra- és újraformálódó viszonyrendszerek, alkalmi és hosszabb távú érdekszövetségek lüktető dinamikája végighúzódik a köteten. Akit érdekel a 19. századi és 20. század eleji Magyarország társadalma, a feudalizmusból a polgári társadalomba való átmenet időszaka és/vagy Veszprém története, haszonnal forgatja e könyvet, egyúttal megérti: lehetetlen maradéktalanul szétszálazni a múltat zsidó, magyar, katolikus stb. történetté. Közös örökségünk az. Katona Csaba 646
